Laci bácsinak nincsenek szakácstitkai, de tanácsokat azért adott Józsán

Akt.:
Jó tanácsokat osztott a mesterszakács
Jó tanácsokat osztott a mesterszakács - © Fotó: Matey István
Debrecen-Józsa – „Úgy készítsük el, hogy már a látványától beinduljon a pavlovi reflex.”

– Amit megfőzünk legyen finom és esztétikus – tanácsolta Benke László. A többszörös világbajnok magyar mesterszakács és mestercukrász a 26. Józsai Szüreti Napon készült nyulas ételeket értékelő zsűri elnöke volt szombaton.

A tiszta tányér az alap

Kérésünkre beszélt a hivatásválasztásról. – Pici gyerekkorom óta szakács akartam lenni. Az édesanyám felőli nagyapám, illetve a kereszt­apám hentes és mészáros volt. Korán, hétéves koromban már megtanultam a disznóvágás, feldolgozás minden lépését. Édesapám vendéglős volt. A szüleim kőkeményen fogtak, – áldja meg az Isten őket nyugvó poraikban – amikor bekerültem apámhoz a vendéglőbe, három hónapig csak mosogattam. Nem azért, mert rossz fát tettem a tűzre, hanem, mert fontosnak tartotta, hogy lássam, mi a feladatuk, hogyan értékelik a saját munkájukat. Csak ezután kerültem mindig egy kicsit följebb. Sok fiatalnak a „létramászás” kimarad és mindenért megsértődnek.

Nem maradt „félkezű”

Nem duzzogni kell, hanem csinálni! Amikor séfhelyettes voltam, akkor elmentem cukrásztanulónak. A szakmában zrikáltak emiatt, ám a tanítómestereim azt mondták, hogy az a szakács, aki nem ért a cukrászathoz, félkezű, én pedig nem akartam az lenni. Fél év alatt levizsgáztam, négy olimpiai aranyat hoztam hazánknak cukrászatból Frankfurtból. Ha úgy állsz a teendőhöz, hogy amit kell, azt örömmel csinálod, akkor boldog leszel és a családod is – fogalmazta meg a tanulóinak is gyakran emlegetett útmutatást.

Fotó: Matey István (galéria) Fotó: Matey István (galéria) ©

– Azt szoktam mondani nekik, hogy elmesélem nektek az élményeim, minden „zsiványságot” elárulok, de hogy mit honosítottok meg ebből a ti életetekben, az rajtatok múlik – nyilatkozta mindenki Laci bácsija, aki a diákjai eredményeire a sajátjainál is büszkébb. – Tizenkét olimpiai és világbajnok tanítványom van. A zsebemben nem lett több azzal, hogy át tudtam adni, amit én kaptam, de a szívemben igen – mondta a zsűrielnök, akinek bőven van mit továbbadnia: Sevillai világkiállítás egyik séfje volt, Párizsban Magyar házat nyitott, Baudouin belga királynál két hónapot nyaralt az uralkodó meghívására, míg Bangkokban a császárnak főzött.

„Nem érdekel a rang, a vallás, a bőrszín. Az ember érdekel és így annyi tiszteletet tudok adni, amennyit kapok” – nyilatkozta.

Majdnem mindent…

A mesterszakács azt vallotta, az élő majom agyvelején kívül szinte mindent megkóstolt már, evett aligátort, kígyót, kengurufarkat. Ő maga pedig, – „alföldi gyerekként” – kedvencét, az öreglebbencset ízleltette meg ismerőseivel, bárhol is járt a világon.

HBN–HABE








hirdetés