„Kutyába se vesznek…”

…fakadt ki indulatosan az egyik hajdú-bihari kistelepülés polgármestere, amikor arról kérdeztem, hogy ő mennyi pénzért veszi a nyakába immár hosszú éve óta a szülőfaluja minden gondját-baját. Értettem persze azonnal, hogy az éles kritikai hang nem az őt a polgármesteri székbe ültető „magafajtáknak” szól, hanem azoknak ott fenn, akik a paragrafusokat faragják. Petneházi Attila írása.

Bármennyire is visszatetszőnek tűnhet, hogy valaki a nagy nyilvánosság előtt kevesli a saját fizetését, egyetértek a kistelepülési vezetőkkel abban, hogy itt már régen nem (vagy legalábbis nemcsak) a forintokról van szó. Az persze maga a kis magyar abszurd, hogy egy polgármesternek állásba kelljen menni azért, hogy a két fizetésből a famíliát eltartsa, ráadásul közben azt érzi a nyomorult, hogy a faluvezetői munkáját az állam pont annyiba nézi, amennyire megfizeti.

Úgy tűnik, az érintettek segélykiáltása végre Budapestig ért, hiszen ötpárti egyeztetés kezdődött, rendezendő a méltatlan viszonyokat. Persze, a főszereplők majd hiszik, ha látják, hiszen míg a fizetésemelésük évek óta csak ígéret, a feladataik sokasodása maga a rögvalóság.

– Petneházi Attila –








hirdetés