A nagy dilemma: ápolás

Budapest - Amikor egy család szembesül a demenciával, súlyos döntéseknek kell megszületnie.

Természetesen az a legideálisabb, ha egy demenciával küzdő személy a lehető leghosszabb ideig saját megszokott környezetében maradhat és otthonában kapja meg azt a támogatást, amire szüksége van. A 24 órás felügyelet, az étkezés megoldása, ápolási feladatok elvégzése, esetenként a szakrendelésekre eljutás igen kimerítő feladat a segítőnek. Általában a család egy tagjára testálódik a gondozás, aki a folyamatos fizikai és pszichés terhelés hatására kimerül, és így saját egészsége kerül veszélybe. Kevés család anyagi lehetőségei engedik meg a fizetett gondozó alkalmazását, a szociális törvény által biztosított házi segítségnyújtás kapacitásai sem tudják a 24 órás ellátást lefedni. Sokszor hosszú lelki tusa, a fizikai határok feszegetése, esetleg a gondozó családtag egészségi problémáinak bekövetkezte vezet oda, hogy felmerül a demenciával küzdő hozzátartozó bentlakásos otthonba történő elhelyezésének gondolata - írja a segitsegdemencia.hu.

Oldódik a neheztelés

Nehézségekbe ütköznek a gondozó családtagok, amikor a beköltözés tényét kell elfogadtatni a demens beteggel. Sokak betegségbelátás hiányában nem értik ez miért is szükséges. Úgy gondolják, jól funkcionálnak a hétköznapi életben, de természetesen egy ponton a családnak kell átvennie az irányítást, előtérbe kell kerülnie a racionalitásnak. Szinte elkerülhetetlen, hogy az idős szabadság utáni vágya összeütközésbe kerüljön a család biztonságot előtérbe helyező álláspontjával. Az idősek otthonában dolgozó szakemberek találkoztak már ilyen helyzettel. Általában egy-két hét alatt oldódik az idősekben az ellenállás és a neheztelés, amint megtapasztalják, hogy élhető légkör uralkodik az intézményben. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem börtön, a családdal való kapcsolattartásnak nincsenek akadályai, hétvégékre, ünnepekre haza is lehet menni, és ha végképp nem tudja valaki elfogadni a helyzetet, lehet más alternatívát is keresni. Természetesen egy intézmény nem tudja azt az egyéni figyelmet biztosítani, mint egy érzelmileg is kötődő hozzátartozó, de nagyon sok elhivatott, emberséges szakember dolgozik azon, hogy elfogadható minőségű, személyközpontú gondozás valósuljon meg. A dementál ellátottak részlegén dolgozó szakemberek látják ennek a munkának a szépségét, a rájuk bízott személyekért érzett felelősség nagyságával tisztában vannak. Demens betegek ellátása során egy speciális, számos emberi szépséget tartogató új dimenzió nyílik meg. Az ott dolgozó személyzet megtapasztalhatja azt az érzelmekkel kommunikáló, emberi kicsinyességtől és ármányoktól mentes tiszta világot, amelyben ők élnek. Mind ezek mellett azt is el kell mondani, hogy nem egyszerű a feladat, sokszor türelmet próbáló, lelkileg és fizikailag is igen megterhelő és nem csak az ellátottak gondozásából áll.

HBN

Nincs egyedül

Előfordul az is, hogy a családtagok elidegenednek a megváltozott személyiségű demens betegtől, és mintha idejekorán elgyászolnák, szinte „eltemetik”, nem látogatják. A traumát nem tudják feldolgozni. Sokat segíthet ebben a helyzetben, ha van kivel beszélni, akár más hozzátartozókkal megosztani a közös élményeket, átérezni, hogy más is küzd hasonló lelki folyamatokkal, nincsenek egyedül.

Nem cserbenhagyás!

A mai magyar viszonyok, a szociális ellátás kialakult formái, és az egzisztenciális bizonytalanság miatt számos esetben az egyetlen válasz a bentlakásos otthonban történő elhelyezés. Nagyon sok lelkiismeretes gyermek tart attól, hogy ezt szülőjével szembeni hanyag magatartásként, cserbenhagyásként ítéli meg a környezet. Sokan tartanak attól is, hogy a bentlakásos otthonokban, elhanyagoló, nem személyközpontú gondozást folytatnak.