Küldjön hírt! – Határtalanul barangoló bocskaisok

Hajdúböszörmény – 2015-ben iskolánk, a Hajdúböszörményi Bocskai István Általános Iskola „Magyarnak lenni hivatásunk” címmel pályázatot nyert a Határtalanul program keretében, amelynek célja a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közötti kapcsolatok kialakítása, erősítése.

A 7. osztályos tanulóink – 41 diák és 5 pedagógus – 2016. május 23-án keltek útra Erdélybe, s 5 napon keresztül barangoltak Dél-Erdély rejtelmes, fenséges, természeti és kulturális értékekben gazdag tájain.

Célunk volt, hogy a felfedező útjaink során megismerjük a külhoni magyar területek jellegzetességeit, találkozzunk határon túli magyar fiatalokkal.

Utunkat Nagyszalontán, a testvérvárosunkban kezdtük, majd a cseppkövekben gazdag Mézgedre érkeztünk. Déva várán át a Hunyadiak városába, Vajdahunyadra mentünk, utána a fejedelmi sírhelyek előtt hajtottuk meg a fejünket Gyulafehérváron. A költő, Petőfi Sándor tért vissza emlékeinkbe Fehéregyházán és Segesváron, s délután Szovátán sétáltunk a Medve-tó partján. Egy kis pihenés után már Székelyföldön voltunk: Parajdon a sóbányában kalandoztunk több méter mélységben 5-6 méteres magasságban. Emelt fővel haladtunk át a székelykapuk sokasága alatt Szejke-fürdőn, s énekeltük el a Székely himnuszt a legnagyobb székely, Orbán Balázs sírjánál. Farkaslakán Tamási Áron sírjánál tisztelegtünk, Korondon bazárbódék közt tekeregtünk. A következő napon, bár szikrázó napsütésben nem volt részünk, kedvünket sem a szemerkélő eső, sem a kanyargós hegyi utak nem vették el. Kitartásunknak meglett az eredménye: megérkeztünk a Gyilkos-tóhoz és a Békás – szoroshoz, ahol mintha az időjárás is a legenda szerinti Fazekas Eszter fájdalmát siratta volna, egész délelőtt esett. A hargitai hegyeket elhagyva vidult az idő, s délután ragyogó napsütésben testvériskolánk diákjaival, a nyárádszeredaiakkal találkoztunk. Büszkén léptünk erre a földre, hiszen iskolánk névadóját, Bocskai Istvánt itt választották fejedelemmé 1605. február 21-én. Bizonyítván, hogy méltóak vagyunk iskolánk nevére, koszorúztunk a Bocskai-szobornál, összetartozásunkat jelképezve fát ültettünk a Deák Farkas Általános Iskola parkjába, barátságokat kötöttünk megajándékozva a szeredai diákokat, emlékeket festettünk egy zászlóra, sporttudásunkat mértük össze az ottani diákokkal.

Barangolásunk vége felé történelmi és természeti legendákat fedeztünk fel: Tordán a sóbányában 13 emelet mélységbe ereszkedve frissítettük fel tüdőnket. Utunkat befejezve tisztelegtünk a Mátyás-szobor előtt Kolozsváron. S Erdély kapuján, a Király-hágón áthaladva fogadtuk majd meg magunkban, hogy ezt a gyönyörű vidéket megőrizzük emlékeinkben, tudásunkban, s ha csak lehet, visszatérünk ide.

– Nagyné Deák Erika –








hirdetés