Küldjön hírt! – A magyar oktatási rendszer egy 17 éves debreceni diáklány szemével

Akt.:
32Hozzászólás
Küldjön hírt! –  A magyar oktatási rendszer egy 17 éves debreceni diáklány szemével
© Illusztráció: Matey István
Debrecen –  Figyelemre méltó, kendőzetlen üzenetet kapott a Hajdú Online egy középiskolás lánytól. Az utóbbi időben sokszor volt porondon a hazai oktatás helyzete, de ilyen formában még nem találkoztunk vele: “Kedves HAON! Én nem hírrel tudok szolgálni önöknek, hanem egy őszinte véleménnyel, melyet én írtam. Remélem elnyeri a tetszésüket” – kezdi szerkesztőségünknek címzett levelét Anna.

Sziasztok! Én egy debreceni 17 éves lány vagyok. Úgy gondolom, egy elég erős gimnáziumba járok, jövőre fogok érettségizni.

Tudom sokan leírták már a véleményüket a magyar oktatási rendszerről, de úgy gondoltam most én is megpróbálkozok vele. (Sajnos nem sok jót tudok mondani.)

Először is a lehető legrosszabb, amit tesznek velünk az, hogy kiöli belőlünk az iskola a kreativitást. Nincs arra lehetőségünk, hogy megvalósítsuk önmagunkat. Nem csak azért, mert nincs rá lehetőségünk, hanem, mert nincs rá IDŐNK. Itt kezdődik a második probléma. Komolyan elvárják egy 17 éves „gyerektől”, hogy reggel 8-tól délután 2-ig (jobb esetben, ha nincs 8-9. órája) órákon üljön, figyeljen, dolgozatot írjon. Ezután járjon el sportolni, mert a mozgás nagyon fontos. Menjen el esetleg zeneórára, hiszen ez a műveltség része. Jobb esetben este 6-ra érjen haza, tanuljon másnapra. Emellett legyen magánélete, foglalkozzon a haverjaival, barátjával/barátnőjével és persze a családot se hanyagolja el. Majd leghamarabb 11-kor feküdjön le és másnap kezdheti az egészet elölről.

Ennek a folyamatos robotolásnak érettségi után lesz csak vége, de sokan azt se tudják hova menjenek, egyetemre, vagy mit kezdjenek az érettségi után. Hogy miért van ez? Azért, mert az iskola nem az ÉLETRE készít fel! Nincs arra lehetőségünk, hogy beszélgessünk a jövőnkről, az elképzeléseinkről, valamint semmi segítséget sem kapunk azzal kapcsolatban, hogy milyen állás/pálya lenne a számunkra megfelelő. Ehelyett olyan órákon ülünk, ami szinte felesleges. Elvileg az alapműveltség része, amit tanulunk. Ez még hihető is lenne, csak akkor kérdem én: miért nem tudunk levet írni, számlát befizetni, adóbevallást írni? Matekból mindent tudunk, még a kamatos kamatot is, de nem tudjuk eldönteni, hogy melyik hitel lenne a legkedvezőbb számunkra. Magyarból ismerjük a létező összes írót, de egy önéletrajzot képtelenek vagyunk megírni. Kémiából kívülről fújjuk a periódusos rendszert, de azt nem tudjuk, hogy milyen tisztítószert mivel lehet használni, vagy melyiktől fulladunk meg. Történelemből minden évszámot tudunk, de az aktuális politikával egyáltalán nem vagyunk tisztában. Biológiából ki tudom számolni, hogy mennyi az esélye annak, hogy barna hajú gyerekem lesz, de nem vagyunk tisztában azzal, hogy mi az a szívroham, esetleg agyvérzés, és hogyan lehet megelőzni. A földrajz megér egy külön imát. Oda-vissza tudom az erdők felépítését, de nem tudjuk, hogy melyik városnak mi a fővárosa.

Akkor hogy is van ez? Mi az alapvető műveltség?

Nem tudom megérteni, hogy miért kell belőlünk üresfejű bábokat kreálni?!

Remélem, sokan egyetértenek velem, és valamint tudunk majd tenni az ügy érdekében. Addig is jó magolást mindenkinek és sok sikert az érettségizőknek!

– G. Anna, Debrecen –



32Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdetés