Kritikával illette a kritikust

Humbug. Ezzel a címmel írt kritikát Koltai Tamás az Élet és Irodalom 2005-ös utolsó számába. Az írás a Paolo Magelli által rendezett, a miskolci színházban játszott, Ödön von Horváth Szép kilátás című előadásáról szól: legalábbis annak apropóján íródott. Koltai Tamás és Halasi Imre az ÉS-ben [.doc – 42KB]

A cikk elején ugyanis a szerző leszögezi, félidőben otthagyta az előadást. „A dilettantizmus fölismeréséhez nem kell sok idő” – írja.

Halasi Imre, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója az ÉS következő lapszámában reagált – egy színiigazgatótól ez nem szokványos eljárás – Koltai Tamás írására. Halasi Imre azonban pontosít, ő nem a kritikára reagált, hanem annak egyik tévedésére: összekeverte benne a színház két, egymástól független, Magelli által rendezett produkcióját.

Korábban nem

Koltai Tamásnak, mivel nem nézte végig az előadást, semmiféle erkölcsi alapja nincs írni róla – mondja Halasi Imre. – A kritikusnak az a munkája, hogy színházba járjon. A néző felállhat, ha nem tetszik a darab, a kritikus, ha nem végzi el a munkáját, inkább hallgasson. Halasi Imre még megjegyzi, korábban nem reagált egyetlen kritikus cikkére sem. Most is úgy érzi, igazát bizonyítja, hogy a lap főszerkesztője bár először azt mondta, műbírálatra nem szoktak reagálást közölni, mégis megjelentette írását.

Koltai Tamást is szerettük volna megkérdezni, ám ezidáig nem sikerült elérnünk.

HM








hirdetés