Kozmetika

A kozmetikai széken egy huszonéves, szép arcú nő fekszik. Ahogyan azt a sminkvideóknál szokás, közelről mutatják az orcát. Mintakövetőn elmosolyintja magát az alany, boldog izgatottsággal áll az átalakítás előtt. Mi meg az ő álla előtt, míg a sajátunk után a szőnyegen kell kezünkkel matatni, mert a szemünket biztosan nem tudjuk levenni az ifiasszonyéról. Horváth Borbála jegyzete.

Nem mintha különösen igéző volna a tekintete, de szemgödrén lila foltok hasalnak, félkörívben ölelik a látószervet. Így szélesedik ki a lélektükör: nem csak a testen belül, hanem az azon kívül történtekről is képet kapunk. A sminkes, mint egy átlagos szépítésnél, derűsen munkához lát, szakértelemmel magyaráz a hasonlóan megvert nézőknek, suhan az ecset a bőrön átütő repedt hajszálerek felett, mígnem eltűnik a – két oldal szabályos­ságából nyilvánvalóan korábban odasminkelt – ütésnyom. Praktikus, nem? A marokkói közmédia megtalálta a piaci rést. Ráadásul érzékenyen ügyeltek arra, hogy ne a nők elleni erőszak világnapján adják le a klipet, hanem két nappal előtte. Így kell finomítani a kontúrokat, jól takaró púderba burkolni az embertelenséget, legalizálni a kifordított világ történéseit! Ehhez képest a hazai közmédiában közvetített kozmetikázás csak leheletnyi csillámpor.

– Horváth Borbála –








hirdetés