Közfogi

Közfogi
© Illusztráció: Matey István
A közfoglalkoztatás 2011-es megváltoztatásakor a kormány kapott hideget-meleget, vádolták a szegények kizsákmányolásával, szociális érzéketlenséggel, az ellenzéki média állami rabszolgatelepeket vizionált. A magam liberális szemléletével nézve is felvöröslött pár kövér kérdőjel, az viszont világos volt, hogy a henyélés további „segélyezése” a lehető legrosszabb válasz. Ratalics László írása.

Én azt látom, a közfoglalkoztatás az elmúlt hat évben több hozadékkal járt, mint kárral. Bár a munkaerőpiacra kevésbé sikerül belökdösni az embereket (15 százalék alatti az arány), enyhülni érzem a cigányellenességet (végre meló), egyre több a megművelt porta (a résztvevők hazaviszik a közfoglalkoztatásban tanultakat), jóval kevesebb a bűncselekmények száma (nem lopni megyünk, hanem dolgozni) és sorolhatnám. Nyilván ki kell mondani azt is, hogy ez évente százmilliárd forintokba került mindannyiunknak.

A rendszer legnagyobb veszélye: a szegénység, önhibájából vagy azon kívül (gondoljunk azon fiatalokra, akik mit sem tehetnek a családi környezetükről), de leszűkíti maga körül a teret. S miközben bátran ki kellene lépnie a munkaerőpiacra (amihez személyre szabott átképzést, tréninget kínál az állam!), fél, tétovázik, beéri a kevéssel, mert így nőtt fel. Pedig muszáj lesz elszánnia magát, mert a „közfogiban” immár fogy a levegő.

– Ratalics László –








hirdetés