Közepesen átsütött Laptop
Megsült a laptop
A valóban megtörtént esetről szóló “megrázóan” vicces beszámolót véletlenül fedeztük fel egy floridai honlapon, valami egészen más után kutatva…
Egy tipikusan 21. századi sztori. Napjaink leghétköznapibb életképébe festett igazi helyzetkomikum, amit bár furcsán szlenges angol nyelven élvezhettünk először, a rekeszizmunk így sem úszhatta meg…
Íme a történet, ami régóta várt a fordításra egy mappában a képekkel:
“Rohanva érkeztem haza, hogy minél hamarabb nekilássak a félév utolsó vizsgáit lezáró dolgozataim elkészítéséhez. A sikeresen végzett munkámat ugyanis egy szabadban, horgászással töltött hétvégi lazítással szerettem volna megkoronázni…
Nos. Mikor hazaértem, az én kis szívemcsücske máris hangosan köszöntött: “Szia édesem! Éppen időben jössz, …a kajád perceken belül készre sül.”
Nagyszerű, – gondoltam – ez majd megment az egész napos koplalás kínzó gyötrelmeitől, meg persze időm se lenne főzőcskézni… Csak hadd rakjam le a biciklimet…
Besétálva a konyhába látom: a hordozható számítógépem nincsen az étkezőasztalon. Ami. Azt jelenti… Hoogy, Szent szar!!!
Szinte kitéptem a sütőajtót. Kajának hírmondója se volt, csupán egy félig átsült, nem túl bizalomgerjesztő látványt nyújtó laptop…
MOST NE KEZDJETEK AZON GONDOLKOZNI, MIÉRT TARTOM A SÜTŐBEN! Napi sűrűséggel törnek be a környékünkön, és egy olyan házban lakok, ahol az ablakok sem záródnak rendesen. Jó helynek tartottam több okból is… Hiszen melyik rabló gondolná, hogy ott érték lehet, másrészt lakástűz esetén is védi a tartalmát.
Amíg egyedül éltem ez be is vált…
Szörnyű ordításomra könyvét sarokba dobva rohant hozzám a barátnőm, aki sokkos állapotban talált rám. A körülbelül 3 perc alatt, az alábbiak villantak át az agyamon:
- Irtózatosan le fogom cseszni
- Örjöngeni is fogok
- Végiggondolom mennyi pótolhatatlan adatom tűnt el. A laptoppomnak is vége.
- Hogyan fogok levizsgázni így…
- Sírnom kell
- Mégiscsak hülye ötlet volt a sütőben tartani
- Utálni fogom a barátnőmet, mert kétszer is mondtam neki, hogy ott tartom.
- Valamit szét kellene vernem
- Esetleg az egész konyhát
- Miből veszünk új gépet a félév végéig, ha kajára sincs elég pénzünk
- Nem kellene meggyűlöltetni a barátnőmet a szüleimmel, a karácsonyi ajándékuk megsimmisítése miatt.
- Ordítok majd kicsit
- Nem. Inkább vele ordítozok
- Le kell mondanom a hétvégi pihenőről
Délután fél három van. Most értem haza az egyetemről. Közel két tonna munka vár még rám mielőtt valóban szabad lehetek a hálaadási ünnepekre, és itt vagyok számítógép nélkül. Azaz, inkább egy 300 fokon ropogósra sütött számítógéppel.
De a sztori itt nem ért véget. Először is örömmel jelentem, hogy ezt a bejegyzést nem az egyik barátom kölcsöngépéről írom…
Mikor felraktuk az asztalra, hogy közelebbről is megvizsgáljuk az áldozatot, egy villogó zöld ledlámpa adott halvány reménysugarat. Megnyomtuk hát azt a bizonyos gombot…
Sose gondoltam volna, hogy valaha ennyire fogok örülni az üdvözlőképernyőnek. Utána egy hibaüzenet érkezett, miszerint:
A computer újraindult, mert túlmelegedett a… (blablabla nem emlékszem már, hogy mik miatt. Mindenesetre a sütőbe rakás nem volt köztük) …ezért a Windows újrakonfigurálja a rendszert.
Dermedtek meredtünk a képernyőre… azok a másodpercek óráknak tűntek.
És lőn világosság: elindult! A képernyőn a megszokott háttérképemmel ott pislogott mindenem, ami egy csodának tünt ott és akkor… Remegtem és dideregtem az érzelmi sokktól, amit szavakkal nem is tudnék leírni…
Így utólag talán elmondhatom: nekem van a legrondább és leghűségesebb számítógépem a világon.”
Forrás: “Szerencsés Fehérlány” – as much as we remember…
