Most élni küzdelem

Ilyenkor derül ki igazán, hogy milyen törékeny és sérülékeny az ember. Hatalmasok is alább szállnak, a büszkék meghajolnak, menekülés útját vakon is kutatva. Ellenséges és ellenzéki erők szembenézve a bajokkal, egy irányba néznek a puszta életet is személyválogatás nélkül fenyegető kísértővel. A sokirányú erőhatások között a kétpólusú világkép kezd kialakulni előttünk. Nem kelet–nyugat, észak–dél vagy más földi dimenziók, hanem a lent és fent, alvilág és felső világszféra ütközetét szemlélhetjük tisztes távolságból. Az egyébként is jelen lévő félelmeink fokozódó erővel béníthatják cselekvőképességeinket. A „honnan jön ilyenkor segítség?” kérdésre a válaszért most kell igazán felülemelkedni oda, ahonnan a bibliai korban a leírások alapján is kész a segítség. A jótettekre koncentrálva tisztogatjuk ablakainkat jobb kilátásért, fertőtlenítünk lakóházunk és környezetünk titkos zugaiban. Őszinte önvizsgálat eredményét várjuk felsőbb szintekről, bizakodó szívvel. A szemmel nem láthatók veszélyeiről győződhetünk meg, jelenlétét messze távolba rendelő készséggel. Rejtekhelyekre húzódhatunk bár, mégis tevékeny szeretettel részt kell vegyünk, védett vírusmentesek, a szabadítás szolgálatában azok iránt, akik sóvárogva várják megjelenésünket.

Amint zivataros idők után újra csend van, és a kéklő ég alatt felragyog a várt napsugár, úgy a jelen félelmeit követi az ujjongó örvendezés idejének érkezése.

A történelem életet próbáló idői mindig alkalmasak voltak arra, hogy emberek emeljék fel tekintetüket olyan magaslatra, ahonnan megbízható hitelességgel jött a segítség. Most még ugyan az ismeretlen idegen ember embertől való elfordulására késztet, mégis közelebb van napról napra az egymást újra átölelő szeretet, tavaszi kikelet megjelenése.

Szász Ferenc