Közel a százhoz a szerettei közelében

Akt.:
Szűcs Józsefné 99 éves
Szűcs Józsefné 99 éves - © Fotó: Vmirjáncki József
Körösszegapáti – Szűcs Józsefné érdeklődik a világ történései iránt, a virágait szeretettel gondozza és szívesen beszél a múltról.

Régebben a hatvanadik életévet tekintették az öregkor kezdetének. A hosszú életet (nyolcvan felett) már isteni ajándéknak tudták be. Az egyre javuló életminőséget kínáló kultúrában emelkedett az életkor. Ennek ellenére 99 évet megélni napjainkban is nagydolog és kivételes ajándéka a sorsnak.

Bot nélkül közlekedik

Szűcs Józsefné Rozi néni Körösszegapátiban, a Klapka utcában lakik. Áprilisban töltötte be a 99. életévét. Egyedül lakik már több mint 45 éve. Egyedül él, de nem magányosan. Népes családja van, három gyermeke, hat unokája és hét dédunokája, akik közül mindig meglátogatja valaki. Egymás között beosztották, hogy melyik nap ki megy hozzá és visz neki ebédet, meg elvégzik a ház körüli teendőket.
Sok ember panaszkodik már 60-70 évesen, az életkorára hivatkozva. Erre rácáfol Rozi néni, aki már betöltötte a 99 életévét. Amikor arról kérdezzük, hogy egészségileg hogy van, egyszerűen válaszol: a korral jár. Saját magát el tudja látni. A ház körül a legfontosabb tennivalókat elvégzi. Van egy kis kertje, ott a legszükségesebb növényeket gondozza, megkapálja, locsolja. Nagyon szereti a virágokat. A lakásában, de az udvaron is vannak virágok. Szívesen van köztük.

Bot nélkül közlekedik, de nagy távolságokat már nem szívesen tesz meg. Abban az utcában, ahol lakik még szokás, hogy az asszonyok estefele, főleg szombaton és vasárnap kiülnek a kapuba beszélgetni. A családján kívül így van kapcsolatban a település lakóival. Mert Rozi néni szeret beszélgetni, főleg a régebbi időkről. A fiatalok pedig szívesen hallgatják.

r2Fotó: Vmirjáncki József

Kellemesen emlékszik vissza arra, hogy a kilencvenedik születésnapján az idősek tisztelete elnevezésű ünnepségen Tarsoly Attila polgármester virágcsokorral és ajándékkal köszöntötte.

Figyelték a Köröst

Rozi néni szívesen beszél életéről. Távol laktak a településtől. A férje huszonkét évig volt partőr a Sebes-Körös partján lévő partőrháznál. Ők laktak a legközelebb a román határhoz. Különösen a folyó áradásakor jelentett gondot az országhatár közelsége. A határ túlsó oldalán a folyónak sokkal alacsonyabb volt a védgátja. Attól kellett tartani, hogy a Körös kilép a medréből. Az első vízmérce magyar területen, a határ közelében volt, távol a partőrháztól. A víz szintjét mindennap le kellett olvasni, azt jelenteni a központnak. A vízmércéig az utat oda-vissza gyalog kellett megtenni. Abban az időben nem volt semmilyen kapcsolat a romániai partőrházzal. Ezért volt fontos a magyar oldalon az első gátőr jelentése a folyó vízállásáról. Amikor még nem volt telefon, vagy az nem működött, a következő partőrházhoz el kellett vinni a leolvasott vízállási adatokat. A távolság pedig a két őrház között több mint három és fél kilométer volt.

Mindennapi gyaloglás

A mindennapi gyaloglásból ennyi nem volt elég a számára. A háztartási munkák, a gyerekek ellátása mellett állatokat is tartottak, nem is keveset. Ez fizetés kiegészítésnek számított abban az időben is. A tejet minden reggel és este vinni kellett a faluba, Körösszegapátiba a tejcsarnokba. Egy-egy alkalommal 10-15 liter tej szállítása gyalogosan, földúton oda is és vissza több mint két-két kilométer volt. Nem volt egy leányálom. Ráadásul ez a két feladat elvégzése, a vízmérce leolvasásának, a csarnokba menetelnek időre kellett történnie.

Most már Rozi néni pihenhet. Nem kell neki gyalogolnia. Szeret olvasni. Mindent elolvas, ami a keze ügyébe kerül. Nappal rádiót hallgat. Érdeklik a hírek, meg vasárnap az istentisztelet. A televízióban megtekinti a híradót, főleg a Duna TV adásait kíséri figyelemmel.

– Vmirjáncki József –


Jöttek-mentek a vízparton

A Sebes-Körös partján élni nem volt unalmas, különösen tavasztól késő őszig. Az emberek a folyó medréből termelték ki a homokot. A gazdák a parton kaszálták a füvet, melyből jó minőségű széna lett. Többen kijártak halászni. Emelő hálóval próbáltak szerencsét. Főleg nyáron, az iskola befejezése után a fürdőzőktől volt hangos a vízpart. A fiatalok nagyon szerettek kijárni a folyóhoz. Nemcsak Körösszegapátiből, hanem a szomszédos településekről is érkeztek a Sebes-Körös partjára, mert jó volt a fürdéshez a hely.


Fotó: Molnár Péter
Debrecen - A hosszú élet titka a sport, a mozgás, valamint a szerető család – állítja a 100 éves néni. Rokoni körben ünnepelte 100. születésnapját Debrecenben hétfőn özvegy Karácsonyi Lászlóné, aki Szilágyi Sámuel, a XVIII. században élt tudós, debreceni püspök, valamint Hegyi Mihályné, a Gályara...

Böske néni igen gondos és figyelmes vendéglátó
Debrecen - A magyaros ételeket, főleg a kelt tésztából készült kalácsot szereti leginkább a 103 éves néni. Május 30-án, szerdán ünnepli 103. születésnapját Vántus Tivadarné Nagy Erzsébet. A Debrecen belvárosában élő néni ebből az alkalomból, gyermekei körében adott interjút lapunknak. Járókeretre...