Kovács Kati, a “kajakkirálynő” tartott előadást a Debreceni Egyetemen

Akt.:
Kovács Kati, a “kajakkirálynő” tartott előadást a Debreceni Egyetemen
© Fotó: Derencsényi István
Debrecen – Kovács Katalin nem állított fel sorrendet a sikereiből, mindegyik ugyanolyan fontos a számára.

Kajak-kenu. A magyar sport újabb emblematikus alakja érkezett a Debreceni Egyetemre: a kajakkirálynő, vagyis Kovács Katalin a Tartalékból olimpiai bajnok című előadáson mesélt a kezdetekről, sikerekről és kudarcokról, valamint a visszavonulása utáni életéről.

Felállt a padlóról

– Nagyon eleven gyerek voltam. Testnevelés tagozatos általános iskolába jártam, ahol sok sportágba belekóstoltam, többek között kosaraztam, futottam és gyorskorcsolyáztam – kezdte a beszélgetést Kovács. – A nővéreim kajakoztak, az edzőjük tanácsolta édesanyámnak, nekem is érdemes lenne lapátot ragadnom. Anyukám eleinte támogatott, ám később nem szerette volna, ha élsportolóvá válok, a tanulást fontosabbnak tartotta. Bennem ez bizonyos mértékű dacot váltott ki, meg akartam mutatni neki, hogy sikeres lehetek a vízen. A felkészülés során a napok rendkívül egyhangúan teltek, ám mindig kitűztem magam elé egy célt, amelyet ha elértem, boldogsággal töltött el. Nem éreztem azt, hogy a kajakozás sok lemondással jár. Szerencsére a családom és a barátaim is toleránsan álltak hozzá a szituációhoz.

di_kovacs_katalin-10
Fotó: Derencsényi István

A legendás versenyző pályája bővelkedett sikerekben. Világbajnokságon 31-szer akasztották a nyakába a legfényesebb medáliát, Európa-bajnokságon 29 alkalommal csendült fel a Himnusz a tiszteletére, míg az ötkarikás játékokon háromszor állhatott a dobogó legmagasabb fokára.

– A győzelmeit nem szoktam rangsorolni, mindegyikért kőkeményen megharcoltam. Janics Natasával kiváló párost alkottunk, tiszteltük egymást, illetve hittünk benne, hogy közösen eredményesek lehetünk. Karrierem során néhány nagy kudarcot is átéltem. Például 2004-ben nem tudtam kvalifikációt szerezni egyéniben az olimpiára. Amikor nem úgy sikerült egy megmérettetés, ahogyan terveztem, mindig rosszul éreztem magam. Emellett próbáltam előretekinteni, és a következő versenyen megmutatni, hogy az előző viadal csak kisiklás volt. A gyengébb eredményeket követően a tréningeken még nagyobb intenzitással dolgoztam – mutatott rá a klasszis, aki kitért a csapathajók „lélektanára”. – Ha társakkal indul az ember, valamivel könnyebb dolga van, mivel megoszlik a felelősség. Az éremnek van másik oldala is, ugyanis mindenkinek éreznie kell a másik legapróbb rezdülését is. Nagyon eltérő technikájú kajakosokat nehezen lehet összecsiszolni.

A talentum nem elég

Kovács Katalin tavaly vonult vissza. Elárulta, már 2004-ben és 2008-ban is gondolkodott a befejezésen, ám mindig talált inspirációt.

– 2014-ben született meg a kislányom. A riói olimpia még a terveim között szerepelt, ám nem sikerült kijutnom. Nincs bennem hiányérzet, kerek volt a pályafutásom. Az edzőtáborozások miatt kevés időt töltöttem a szeretteimmel, emiatt lelkiismeret-furdalás gyötört. Manapság az okoz örömet, hogy láthatom, Luca milyen szépen fejlődik napról napra – fogalmazott.

A nagyszerű kajakos arra is kitért, szerinte kiből válhat sikeres élsportoló.

– Nem lehet egységes receptről beszélni. Nyilván fontos a tehetség, ám ez önmagában kevés. Gyakran tapasztaltam, akik ügyesebbek voltak a társaiknál, kevesebbet edzettek, így később lemorzsolódtak – zárta mondandóját Kovács Katalin.

HBN-BÁ








hirdetés