Kötőjel: Járdányi erő

Kötőjel: Járdányi erő
© Illusztráció: HBN-archív
Mióta folyamatosan szépül ránk Debrecen hiper- és szupermarketekkel, szökőkutakkal, Hal-közzel és rendezvénycsarnokok arzenáljával, azóta egyre azon gondolkodom, hogy maradt annyiban a járda? Biztosan amolyan emlékeztető gyanánt? Kíváncsi lennék ugyanis, hogy hány gyalogos tud hibátlanul, egyetlen botlás vagy elvétett lépés nélkül eljutni a Csapó utcától a Piac utcáig vagy a Petőfi tértől a Benedek Elek térig. De vehetünk más terepet, kijelölhetünk más pályát is, mert a város szép, csak nem könnyű! Réti János írása.

Nem nagy dolog, csak figyelni kell, vagy a lábunk elé is nézni. Jó időben verőfényben csak sietősre vesszük a figurát, andalgunk, ahogy a járdánkon kifér, de sötétben, esőben vagy hóban már furmányosabb a dolog. Mert vannak ugyebár a lopva feltüremkedett fagyökerek a beton alatt, amiknél észnél kell ám lenni, de a horpadások is feladják a leckét rendesen. Főleg ha víz is összegyűlt bennük. A kis folyócskákat szimbolizáló repedések barátságosak ugyan, de ott vannak szinte mindenütt. Azután jön néhány szintkülönbség. Nem mindig olyan barátságosak ám ezek, mint amilyennek mutatják magukat! Mert a téglalap alakúaknak más a mondanivalójuk, mint négyzet alakúaknak, főleg ha nem egy szintben vannak.

Ezt színesítik viszont a félig behorpadt vagy már teljesen és egyenletesen besüllyedt csatornafedelek. Ezeken elcsúszni jó igazán, de arra a márványlap is megteszi. Ez kiváltképp akkor az igazi, ha közöttünk, a gyalogosok között, magányos gördeszkás suhan egyelőre bizonytalan céllal vagy legalább két kerékpáros akar átjutni közöttünk. Hátulról előre!

De majd egyszer – lehet sokára – lesz szép városunknak egy járdányi ereje (összefüggő), amin megrendezhetjük a Flaszter Fesztivált és úgy haladunk majd úti célunk felé, mint termetes billárd golyók és nem kell a lábunk elé nézni! Csak előre, meddig a szem ellát!

– Réti János –








hirdetés