Kötőjel: Főiskola a sarkon

Kötőjel: Főiskola a sarkon
© Fotó: Orosz Csaba
Vannak a világon épületek, objektumok, amiket egyszer elnevez a közvélemény és utána, történhet akármi, bármi, a nevük örök maradRéti János írása.

Függetlenül attól, hogy éppen ki a fenntartó, honnan jön az irányítás, milyen tevékenység folyik bennük, az elnevezésük tovább él. Mármint a szóhasználatban. Ilyen Rómában nyilván a Colosseum, Londonban a Tower, Párizsban az Eiffel-torony és még sorolhatnánk. El tudja valaki képzelni, hogy ezek valamelyikét elneveznék autógyárról, biztosítóról vagy mondjuk gyógyszeripari trösztről? Elképzelhetetlen. A Ferencváros új stadionja egy biztosító nevét viseli, de állítom, hogy mikor a férj indul a haverokkal a meccsre, akkor, az asszony kérdésére, hogy hova-hova, a válasz: az Üllői útra.

Debrecenben én a Református Tanítóképző Főiskolával vagyok így. A Péterfia és Hunyadi János út sarkán álló épület annyira főiskola, hogy főiskolább nem is lehetne. Mert túl azon, hogy szép, elegáns építmény, van benne vagányság, komolyság, csöppnyi áhítat, szóval minden, ami egy ilyen funkciójú épületben illő, hogy előforduljon. Akadémiának vagy egyetemnek talán kicsit lezser lenne, de főiskolának pont jó. Nem tudom ki volt Pecz Samu műegyetemi tanár, de hogy arról volt fogalma, hogy milyen legyen egy főiskola, az biztos, és 1911 és 1913 között felépítette a „fősulit”, amit azóta sem lehet a saját műfajában felülmúlni. Folytatott érettségire épülő állami felsőfokú képzést, 1959-1976 között, azután 1976-ban főiskolai rangot kapott. 1990-ben felvette a kollégium egykori diákja, Kölcsey Ferenc nevét, majd az 1992-es kormányhatározattal a képzés visszakerült a Tiszántúli Református Egyházkerület tulajdonába és fenntartásába.

De aztán múlt az idő, változtak a viszonyok és változott a főiskola profilja is: egyre több szak indult, mert a tanítóság iránt talán csökkent az érdeklődés. Holott a pedagógia csúcsa a tanítás, amikor az „egérkéket” nulláról megtanítják írni-olvasni. Jött helyette kommunikáció és médiatudomány, meg informatika és könyvtár. Aztán beépültek a szervezetébe gyakorló iskolák, gimnázium, általános iskola, majd az egész beolvadt a Debreceni Református Hittudományi Egyetembe. De a Főiskola, a debreceniek számára, a Főiskola maradt, sőt: A Főiskola! És az maradna, ha bábszínházzá alakítanák, balett intézetté, vagy vízi revüt csinálnának belő, akkor is! Gimnáziuma, gyakorló általános iskolája már van, ezért lehet, hogy nincs messze az idő, amikor két anya beszélget. Az egyik kérdezi, már a te fiad is óvodás? Most ősztől – válaszol a másik. És hova jár – kérdi az egyik. Mire a másik: hát a Főiskolára!

– Réti János –








hirdetés