Ének Kijevből

– Feleltél? – kérdezte apa a fiát, amikor az hazaért az iskolából. – Matekból. Csak kérdeztek. Persze egyest kaptam. Hát, meg kémiából. De az is fa! És még nyelvtanból is. Szintén karó! Ja, de énekből is, és az ötös lett – válaszolta. Az apa erre hirtelen lekever neki egy pofont. – Ezt miért kaptam, Hát ez ötös! – Mert három egyes után még volt kedved énekelni! Réti János írása.

Ez a muzeális értékű vicc a „szülő-gyerek-iskola” témakörből természetesen az Eurovíziós dalversenyről jutott eszembe, aminek a döntőjét szombaton este rendezik Kijevben. Azon egyszerű oknál fogva, hogy tavaly Stockholmban, az ukrán énekesnő, Jamala, maga mögé utasította a mezőnyt, és ezzel elnyerte Ukrajnának, azaz Kijevnek az idei rendezés jogát! Néztem? Hát persze, hogy néztem! És? Legyünk őszinték, volt már látványosabb elődöntő és alighanem jobb döntő is, mint az idei (lehet), de végül is probléma nem adódott. Igen, a képi megjelenítés, másképpen színpadkép volt már látványosabb, szerintem a rendezők nem jó, illetve nem jól alakítható helyszínt választottak, a nóták átlaga, azaz a nótafelhozatal is volt már jobb az ideinél, sztárok sincsenek, mint volt az ABBA, de ne elégedetlenkedjünk! Ha mi, azaz Budapest nyeri a rendezés jogát, lehet úgy jártunk volna, mint az olimpia pályázatunkkal! Jobb így, jobb a békesség. Kérem szépen, Ukrajna megcsinálta, úgy ahogy, hát ne szóljunk rájuk egy rossz szót sem! Inkább csodálkozzunk el azon, hogy a rendező országnak, nevezetesen Ukrajnának – innen a vicc felötlése – „annyi balszerencse közt, s oly sok viszály után” még volt, illetve van kedve énekelni. Persze mi magyarok sose fogunk európai dalversenyt nyerni, mert – ne legyen igazam – ránk aligha szavaz valaki! Még távoli rokonaink, a finnek se! A „szomszédokról” ne is beszéljünk. Vihettünk volna jobb nótát, netán más nótát. Persze! De nincs olyan dal, aminél jobbat nem lehet találni, de ízlések és pofonok, mint tudjuk, különbözők. Hacsak a visegrádi „négyek” közül esetleg meg nem gondolja magát egyik vagy másik, netán mind a három… Igaz, ez nem migrációs vagy kvótakérdés és nem is rezsiprobléma, de a világ felé üzenet értéke van. Azaz lenne. Nem szeretnek bennünket, nem vagyunk szimpatikusak, szerethetők. Inkább nyomulósak vagyunk. Mindent akarunk, csak nem biztos, hogy mindig jól akarjuk. Bár tévednék, de nem hiszek benne, hogy másként van…

– Réti János –








hirdetés