Kötőjel: Anyaszem

Kötőjel: Anyaszem
© Illusztráció: Getty Images
Eleinte, amikor épült, nem igen voltam megbékélve a Fórummal, de aztán összeszoktunk, igaz, naponta odajárok vásárolni. Megszerettem Hosszú kőrfolyosóját és azt a sok mindent, ami benne történik a mínusz egyes szinttől a harmadikig. Réti János írása.

Csak az estére való vásárlást intézem ott, elégedettségemre, de azt naponta. Nemrégiben érdekes, de lényegében kiszámítható felfedezést tettem. Már túl a vásárláson, a Csapó utcai bejárathoz vezető mozgólépcső felé, mendegéltem, amikor egy 5-6 év körüli fiúcska jött felém lendületesen. Megjegyzem, nem volt nagy forgalom. Láthatóan örült, hogy önállósíthatta magát. Mögötte olyan 10 méteres üres sáv következett, majd talán öt vagy hat hölgy jött szinte egy vonalban, egy, másfél méteres közökkel. Nem volt közük egymáshoz, csak a helyzet hozta ezt a vonalban haladást. Nagyjából azonos korúak és azonos szinten öltözöttek voltak. Se szegénynek nem látszottak, se gazdagnak. Önkéntelenül végig néztem rajtuk, ahogy végig szoktuk nézni a szembe jövőket és azonnal felfedeztem, hogy melyikükhöz tartozik az imént mellettem elstartolt kisfiú. Tartozhatott volna bármelyikükhöz, de valami árulkodott: a tekintet! Az a szeretetből, aggodalomból, büszkeségből, féltésből és gyöngédségből font sugár! Eltéveszthetetlen volt. Be is igazolódott, a hölgy kilépett a többiek vonalából, megduplázta a lépteit és lendületesen haladó legényke után gyorsított. Kézen fogta és, immár nyugodtabb tempóban, mentek tovább. Higgyék el, van a világon egy tekintet, ami mással nem téveszthető össze: ahogy anya néz a fia után.

– Réti János –








hirdetés