Kortünet

Akt.:
Kortünet
© Illusztráció: Orosz Csaba
Néhány hónapja sorozatos, mondhatnám napi csalódás ér a debreceni kulturált közösségi közlekedési buszgépkocsijain. Valamint korszerű villamosvagonjainak belsejében. T. Szűcs József jegyzete.

Nem az utaztatás, a szolgáltatás minőségével van bajom. Vagy, ha van, azt nem (most) fogom szóvá tenni. A dolog, vagyis az ok, személyes, az intim szférát érintő jelenség. Ám sokunknak lehet ismerős helyzet, s így a hozzám hasonló korúak félig-meddig köz(ös) ügye. Szóval, amikor elértem azt a korhatárt, amelytől egy korábbi kormányzat nagylelkűségének köszönhetően ingyen utazhat a városban a magyar, nem igazán örültem neki. Optimistább általános kedélyállapotban voltam akkor, ha jól emlékszem, amikor az első diákigazolványomat kellett beszereznem. Bár lehet, hogy bizonyos szempont(ok)ból jobban jártam, mint a mai fiatalok egy jó része. Ám ez más tészta… Mindenesetre, amikor elértem ezt a bizonyos napot, meg voltam győződve arról, hogy az ellenőr bajtársak gyakorta lecsekkolják a születési dátumomat. Merthogy fiatalos orcámra tekintve, kétségük támad valódi életkoromat, s így jogosultságomat illetően. Nos, eleddig a több tucat, de inkább száz alkalomból mindössze egyszer, azaz egyetlen egyszer néztek fiatalabbnak a valóságos koromnál, s ellenőrizték az igazolványom hátoldalát is. Távol álljék tőlem minden hiúság, de ennél az aránynál azért többre számítottam. S ezért a csalódás. Pedig az említett szakemberek nagyon alaposan végzik, velem szemben is, a munkájukat. S ezek szerint jó a szemük.

Ebből pedig csak az következhet, hogy általában minimum annyira nézek ki szép(?)korúnak, mint amennyire vagyok. Sőt, másokkal szóba elegyedve, néha még annál is idősebbnek vélnek (távolabbi) ismerőseim, mint, amennyi a tényleges korom. A helyzet legrosszabb oldala azonban az, hogy a különböző korú hölgyek még ennél is kevésbé, vagyis abszolút nem kíváncsiak arra, hogy hány esztendőt számlálok valójában. Ők szintén nagyon jól látják azt, amit ezek szerint csak én magam nem, s már csak ezért sem tekingetnek irányomba. Hacsak nem amiatt, mert, mondjuk, régen látott dédnagybátyjukat vélik bennem felfedezni.​

T.Szűcs József








hirdetés