Korrupció

Az egész világ a korrupció ellen harcol. Váltakozó sikerrel. Mert a korrupció ellen nem lehet harcolni. Mert amíg egy ember egy másik embernek oda tud csúsztatni valamilyen előnyt, bevételt, pénzt, anélkül, hogy azt egy harmadik észrevenné, addig lesz is korrupció. Márpedig ez nagyon örökéletűnek tűnik. Réti János írása.

Illetve: egy megoldáson azért gondolkodom. Nevezetes azon, hogy a banki átutalást meg kellene szüntetni és helyette visszahozni, kötelezővé tenni a készpénzes fizetést! Megszűnnének a számlaszámok, de még a csekkek is, maradna a készpénz. Mondjuk tégla nagyságú tokokban, családi gyufa méretű dobozkában vagy névkártyatartóban juttatva célba. Hogy egyszer legalább lássuk, ki mennyit visz haza azért, amit csinál. Nem lenne rossz kutatás… Tessék elképzelni, amint fizetésnapokon jönnek kifelé a dolgozók, a minisztériumból, a multitól a szolgáltatóktól, és hoznák a fizetésüket. Lennének, akinek csak aktatáskára lenne szüksége, de olyan is, akiknek több utazótáska sem volna elég. A helyettes államtitkárokról már persze már ne is essék szó… Hogy csodálkoznánk, ha valaki az alig-munkájáért bőröndszám hordaná a pénzt és jó néhány csórónak még egy reklámszatyor se telne meg! És akkor ez még csak a bérből és fizetésből élők világát jelentené, mert „egyéb kifizetések” ebben nem lennének benne. És a nők? Mi lenne a nőkkel, hogy cipekednék haza azt a rengeteg „téglát”, amiben munkájuk ellenértékét adják oda nekik? Gondolják el a jutalomosztásokat, meg a premizálást, a végkielégítésekről ne is beszélve! Milyen látványos lenne, két sporttáskával kapni egy találmányért. Legfeljebb egy fél táskányit visszakérnének belőle. A hatalmas bevásárló központokban már zavarosabb lenne a helyzet, mert ki tudna azt megcsinálni, hogy mondjuk egy hátizsáknyi pénzt ridikülökre váltaná? De legalább ott is látni lehetne, hogy ki mennyit visz haza! Meg hova rakosgatnánk a megtakarítást? Bővítenénk a lakásunkon egy fél szobát, hogy legyen hely? Megkaptad a fizetésed – kérdezné a feleség, mire a férj csak annyit mondana, hogy „ott van az előszobában az utazótáskában, vegyél ki belőle annyit, amennyire szükséged van, de a többit hagyd, mert kell belőle nekem is”. Más dolog a nyaralás, a húsvét meg a karácsony! Olyankor mikrobusszal visszük a motyót, a személyautónk hátuljában meg a költőpénzt. De legalább tudnánk, mert látva látnánk, hogy ki, illetve mi mennyit ér!

– Réti János –








hirdetés