Korlátolt kilátások

Korlátolt kilátások
© Illusztráció: Matey István
Utastársaimmal együtt tanakszunk. Hátha így együtt előbbre vagy többre megyünk, s nemcsak a gépjármű tart hazafelé velünk. T. Szűcs József jegyzete.

Ezúttal azt nem értjük a világ, s benne szűkebb hazánk megfejthetetlen, s olykor felfoghatatlan jelenségei közül, hogy… De inkább kezdeném az elején. Valamikor tavasszal a Debrecenből kifelé menő utak egyikén elkezdtek új buszmegálló öblöket kialakítani.

Jobbára felhőtlenül örültünk a fejlesztésnek. Az ötszöri hőségriadók idején szó szerint is, hisz a legközelebbi felhőig minimum az Atlanti-óceán közepéig kellett volna buszoznunk. Ugyan még mindig nincsenek készen, de mégsem azon folyik a diskurzus, hogy vajon miért tart ilyen sokáig. Érettebb korosztályhoz tartozunk, így tudjuk, hogy jó munkához idő kell. De vajon miért kellett a kültelki, csupán néhány törzsutas által használt megállók mögé, mellé a megállósziget teljes hosszában, azzal párhuzamosan fémkorlátot építeni. Az egyik megállónál például egy áthatolhatatlan tüskés akácfajtából összefonódott, több méter magas élő sövény elé esik a megálló helye. Nos, ide is kiépítették a jó párméteres, jó tartós anyagból készült korlátot. Talán azért, hogy ha valaki tankkal érkeznék oldalirányból a megállóhoz, mert a tüskés sövényen keresztül mással nemigen törhetne át, nehogy a megállósziget közepén lépjen át a páncélosból a buszperonra. Hanem előírásszerűen kerülje azt meg. Ugyanígy korlát húzódik párszáz lépéssel odébb egy iparterület jó két méter magas fala mentén is. Alighanem annak okán, hogy ha, mondjuk, egy tolvaj távoznék kifelé a kerítés tetején, ne tudjon egyből felugrani a batyujával a buszra. Hanem neki is meg kelljen kerülnie a korlátot. Így adva több esélyt a törvény őreinek, hogy elkapják a bűnöst mielőtt az elérné a busz első, felszállásra kijelölt ajtaját. Rövidre fogva, ilyen és hasonlóan érthetetlen helyeken védik a korlátok a megállókat. De vajon kiktől és mitől? Hacsak az nem lehet a cél, hogy megfelelő útvonalra tereljék a megállókat megközelítő tömegeket… De itt nem a határon, hanem legfeljebb a határban (illetve kertségben) vagyunk.

Néhány utastársam, olyan, korántsem a forgalmi viszonyokkal, mert azokkal nem is lehet, összefüggő okokat emleget a korlátok felállításának igazi magyarázataként, amelyeket Isten bizony meg sem hallottam. Igaz a kézmozdulataikat, amelyekkel kommentjeiket kísérték óhatatlanul is látnom kellett. S ezek bizony arra utaltak, hogy az ilyen, józan paraszti ésszel fel nem fogható célt szolgáló vas vagy alumínium csöveket nem adják ingyen. S legyártásuk, lefestésük, bebetonozásuk stb. is pénzbe kerül. Természetesen azt is érzékeltetik, hogy van, akinek a kiadási, s van, akinek bevételi oldalon.

A pénzről jut eszembe, a buszfedélzeti pletykák szerint, az új megállók többségében továbbra sem lesznek sem padok, sem az időjárástól védelmező megálló beállók. Mert azokra már nem futja. Pedig ezen az útszakaszon, legalábbis döntő hányadán, legfeljebb egy fa alá lehet beállni. A korlátokra az egészségesebb utasok azért legalább fel tudnak mászni, s azon üldögélhetnek, mint a verebek a villanydróton. Igaz, ez a mutatvány leginkább csak testnevelésből kitűnő érdemjegyű fiataloknak ajánlható. Mi, idősebbek, legfeljebb kapaszkodásra vagy támaszkodásra használhatjuk. Ami meg a fedett megállók ügyét, s esetleges további hiányát illeti, azt majd megoldja az idő. Vagy, ha az nem, majd az időjárás.​

– T. Szűcs József –



Sporthírek






hirdetés