Kórházba, katonasorba a Debreceni Javítóintézetből

Zoli akár Dubajig is elmenne takarítani
Zoli akár Dubajig is elmenne takarítani - © Fotó: Matey István
Debrecen – A Napló által megkérdezett fiataloknak az ápolói munka inkább tetszett.

Richárd és Zoltán 14 hónapja vannak fogva tartva a Debreceni Javítóintézetben, a nyár elején szabadulnak. Mindketten helybeliek, nem meglepő módon a bezártsággal és a családjuk hiányával küszködtek meg a leginkább, és eléggé fogadkoznak, hogy soha többet, hogy nincs az a rossz társaság, amelyik magával tudja rántani őket valamilyen ostobaságba. Tizennyolc évesek.

Ricsi a nehéz sorsú fiatalokat segítő alapítványi Magiszter iskola tizedikese, azt mondja, leérettségizne, és arról is szokott elmélkedni, hogy mihez kellene kezdeni utána:

Van itt egy kedves mérnök tanár, eszembe jutott már, lehetnék-e mérnök… azt mondják, matematikából, fizikából és kémiából jó vagyok… De ahhoz persze egyetemre kellene menni. Ami meg szóba se jöhet, azt a családom nem tudná finanszírozni.”

Ricsinek egy hónapja van a szabadságig | Fotó: Matey István Ricsinek egy hónapja van a szabadságig | Fotó: Matey István ©

Zoli a Povolny Ferenc középiskolába járt víz- és gázszerelő szakra, mielőtt elérte a rosszsorsa. A gázszerelésre hajtson rá, a gázszerelők most topon vannak, nevetünk, de nem biztos benne, hogy be akarja-e fejezni az iskolát, érettségi szerzése helyett inkább dolgozna már. Akár Dubajban is, ahová egy barátja hívja:

Tudom, hogy hol van Dubaj, az egy olajsejkség. A barátom azt mondja, jó fizetséget kap. Igen, mindenképpen külföldön szeretnék munkát vállalni.”

Megkérdezzük, melyiket választanák: a katonaságot vagy az egészségügyi pályát? A honvédséget nem, zárt világ az… – intenek ironikusan a hátuk mögé, míg utóbbi kapcsán az ápolói állást favorizálnák. De ott aztán türelmesnek, segítőkésznek kellene lenni az emberekkel, provokálom őket, de csak győzködnek, menne az.

Hosszú távú tervezés

Hogyan vetődik fel e két pálya a javítóban? Úgy, hogy szerdán együttműködési szerződéseket írt alá Nagy Kálmán (Debreceni Javítóintézet), Lampé Zsolt (Kenézy Kórház) és Ruszin Romulusz (Bocskai Lövészdandár). A Kenézy vállalta, hogy megismerteti a fogva tartott fiúkkal (jelenleg 120-an vannak) az egészségügyi pályamodellt, támogatja őket a szükséges képzettség megszerzésében ápolói vagy asszisztensi területen, sőt az esetleges további oktatásban is partner. A katonák a harcászati bemutatókon túl személyes élményekkel, felkészítéssel tennék vonzóvá a honvédséget, ahová nem mellesleg már általános iskolai bizonyítvánnyal is be lehet kerülni. Az intézmények közötti szakmai egyeztetés a hogyan továbbról máris elkezdődött, azt mondják, hosszú távra terveznek.

Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

Szarka Attila, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság főosztályvezető-helyettese (25 évig vezette az Aszódi Javítóintézetet) kérdésünkre elmondta: bár reprezentatív adataik nincsenek, a terület elismert kutatóinak korábbi felmérése szerint a javítóintézetből kikerülő fiatalok mintegy 60 százaléka nem válik bűnismétlővé, ami Európát tekintve sem rossz arány. – A gyerekek sok-sok elmaradással, hiányossággal, defektussal kerülnek az intézetekbe, ahol pedagógusokból, gyógypedagógusokból, pszichológusokból is álló oktató-nevelő közösség próbálja gyógyítani a sérüléseket, a pozitív értékek mentén fejleszteni a fiatalok személyiségét. Az esetek többségében ez a munka eredménnyel jár – szögezi le, megjegyezve, az előítéletek oldása nehéz feladat.

A résztvevők remélik, az országosan egyelőre példa nélküli debreceni modellel sikerülni fog.

– Ratalics László –



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdetés