Konyec

Nem szeretném leegyszerűsíteni a most vasárnap lezajlott lengyelországi parlamenti és a tavalyi magyar országgyűlési választások eredményének tanulságát, de az, hogy a „népítélet” gyakorlatilag száműzte a „baloldali” pártokat a törvényhozói hatalomból, üzenet értékű. Ratalics László jegyzete.

A lengyel szocialisták vesszőfutása 2008-ban kezdődött (13 százalék), az MSZP súlytalanná válása 2010-ben vált bizonysággá (15 százalék), persze, az emlékezetesen kínos „miniszterelnök-casting” már előre vetítette a bukást. De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy a baloldal, amely 10-15 évvel ezelőtt még tömegeket tudhatott maga mögött, a mai napig képtelen olyan víziókkal jelentkezni, amire a választók azt mondhatnák: még ha őrültségnek is tűnik, van benne ráció. Például, hogy több mint tíz évvel az uniós tagság elnyerése után illik felismerni az idő szavát, miszerint az uniópártiság nem lehet egyenlő a rendszerkritikusság hiányával, a nemzeti érdekek védelme nem válhat bűnné a nemzetközi tőkéével szemben és hát, ha bizonyos megoldhatatlan, feszítő kérdésekben, mint a lecsúszó rétegek segélyezése vagy mondjuk a devizahitelek problémája, nem tudod megakadályozni a néped elégedetlenségét, akkor legalább állj a folyamat élére, hogy ne temessen maga alá.

– Ratalics László –



Sporthírek






hirdetés