Kontrasztok

Akt.:
Kontrasztok
© Fotó: Matey István (Illusztráció)
A szeretet ünnepe előtt két héttel debreceni hajléktalanokat vertek félholtra nevelőotthonban lakó fiatalok. Csak úgy. Mert az olyan jó buli volt. Mert nem tetszett nekik, hogy azoknak is volt némi fedél a fejük felett. Vagy mert volt paplanjuk, meg matracuk, amin meghúzhatták magukat. Kenyeres Ilona írása.

És mert volt sapka a fejükön – vagy éppen nem volt. Esetleg mert azok összetartottak hatalmas nyomorukban. Igaz, a fiatalok is összetartottak, szép példáját adták a barátságnak. Felkarolták a kisebbeket is, vitték magukkal a „buliba” 12 éves lánypajtásukat is, hadd tanuljon. A másik oldalon a hatalmas, csillogó-villogó fényárban úszó, az ünnepvárás meghitt hangulatát halk – vagy kissé hangosabb – zenével aláfestő bevásárlóközpontok, és azok közönsége. Nekik van hová hazamenniük, meleg otthon várja őket, ahol eldughatják a már megvásárolt ajándékokat, amelyeket kisebb-nagyobb zsebbenyúlással, de mégis csak meg tudtak venni. Hála Istennek, ők vannak többen. Aztán ismét az utca, annak „embereivel”. A fedél nélküliekkel. A talán éppen emiatt alkoholistává válókkal, vagy fordítva: az alkohol miatt hajléktalanná minősülőkkel. Akik mellett, ha elmegyünk, diszkréten elfordítjuk a fejünket, hogy ne szégyelljék magukat. Bár, gyanítom, nemigen szégyellnek ők már semmit, azon rég túl vannak. Ahogy a szelektív szemétgyűjtők felé közelítek, messziről sokszor nem tudom megállapítani, hogy az alak, aki a gyűjtő mellett áll, éppen betesz valamit a műanyag gyűjtőbe, vagy kivesz. Közelebbről aztán látom, melyikük is az, aki éppen kihalászott néhány, jó zsákmánynak számító üveget, vagy papírdobozt, s afeletti örömében hirtelen táncot lejt. Magában beszél, miközben önfeledten ugrándozik, s kezével olyan mozdulatot tesz, mintha kormánykereket tekerne – utalva ezzel az úttesten éppen zöldhullámon átrobogó autók vezetőire. És amikor ezt látom, egyáltalán nem érdekel, hogy a szerencsétlen már valószínűleg egyáltalán nem szégyelli a nyomorát, én mégis csak elfordítom a fejemet…

– Kenyeres Ilona –








hirdetés