Könnyűnek találtattak

Hitetlenkedve hallgattam egyik megyei kisvárosban élő olvasónkat, aki azt mondta, náluk egész utcák vannak, ahol szinte valamennyi házból a családfő külföldön – zömmel Németországban – dolgozik, különben nem tudnának megélni. Égerházi Péter írása.

Belegondoltam, úgy nőnek fel a gyerekek, hogy az apjukat jó, ha fél évente látják, igaz, nem kell szégyenkezniük az osztálytársaik előtt, mert nekik is jut okostelefonra és hasonló modern kütyükre, a divattól sem maradnak el, hiszen apu küldi haza anyunak a pénzt. Kényszerhelyzet, de vállalták, így élik életüket. A fiataloknak nem kényszer külföldre menni dolgozni, de a boldogulásuk miatt gyakran választják a külhoni munkavégzést. És ekkor jön a buktató, amit a lógó orral hazatérők csak utólag értenek meg. Jóllehet a már kint dolgozók, a karriert építők jó példával szolgáltak nekik, csakhogy ez nem egy recept, amit csak követni kell. Azok ugyanis rendelkeztek mindehhez megfelelő képesítéssel, nyelvtudással (vagy ott szerezték meg) és elhivatottsággal. Követőik közül sokan azonban nem jól mérték fel képességeiket és adottságaikat, nekik a zsíros fazéknak csak az alja jutott, amit mosogathattak. Azonban csak annyi fizetségért, hogy ha levonták belőle a megélhetéshez szükséges pénzt, ugyanúgy máról holnapra éltek, mint itthon, ahol azért még ott van a család, mint végső mentsvár.

– Égerházi Péter –


Nem akar huszadrangú csehóban gürizni…

A magyar fiatalok közül kétszer annyian tervezik idehaza a jövőt, mint valahol külföldön.