Komcsi igazi pótolhatatlan vezéregyéniség volt

Akt.:
Űzte, hajtotta társait és a játékosokat is
Űzte, hajtotta társait és a játékosokat is - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – Az egész magyar szurkolói társadalom elismeréssel emlékezik a tragikus balesetben elhunyt Komcsira.

Már több mint egy hét eltelt, de még mindig dermedten formáljuk a szavakat: 35 éves korában elhunyt Komáromi Gábor. A rideg valóság azonban helyre billenti az időt: ma helyezik örök nyugalomra a köztemetőben. Összeállításunkkal rá emlékezünk.

Pethe Tamás, a Szívtiprók (SZUD) alapítója közösségi oldalán osztotta meg gondolatait: Sokan írják, hogy felnéztek Rád és sokat tanultak Tőled. Én nem felnéztem Rád, hanem örültem annak, hogy egy ilyen kivételes emberrel beszélhettem meg a tábor legfontosabb dolgait …, lehülyéztük egymást, vagy egy-egy lecseszés után kölcsönösen visszakérdeztünk, hogy „ééén?”, majd azzal zártuk a vitát, hogy „na csináljuk, na gyere, na menjünk”… Kinek jutott volna eszébe, hogy a Montin a hűvös pincében, fotelekben, kanapékon tespedve felhagyjunk a „punnyadással” és takarítsuk fel a parkolót? Rajtad kívül senkinek. Kitaláltad és néhány óra alatt lapáttal, seprűvel felszerelkezve rendbe raktuk a parkolót…

Molnár Sándor (Saca): Nekem Gabi mindig a barátot jelentette, akihez a bajban is bármikor fordulni lehetett. Édesapja, Komáromi Ákos miatt mindenki tudta ki ő, s bár fiatalabb volt nálunk 2-3 évvel Török Tibivel együtt odacsapódtak hozzánk a DSI kosármeccsein valamikor 1993-ban, majd a következő évben megalakítottuk a Szívtiprókat. Hamar kiderült róla, hogy igazi vezér­egyéniség, ő jelentette a csoportban a szárnyalást, Pethe Tomi pedig a kreativitást, s ez így együtt nagyon jól működött. Legtöbbször Komcsi találta ki, hogy mi legyen mi pedig a megvalósításban segítettünk. Azért is lehetett a vezetőnk, mert mindenkivel megtalálta a hangot, az ő szava mindig hatott. Én ugyan évekig elkerültem a városból, de a kapcsolatot mindig tartottuk. Hogy mit jelent a hiánya? Európában már szinte nem tudok olyan helyre menni, amelyről ne ő jutna eszembe, annyit utaztunk együtt.

Nagy Balázs (Big), a SZUD egyik vezérszurkolója: Nagyszerű ember volt, akinek mindenki hallgatott a szavára. Olykor gorombának tűnt, mert kíméletlenül „lecseszte”, aki nem azt csinálta, amit kért, de belül tiszta emberség volt. Ennek is köszönhette a tekintélyét, mert amúgy nagyon segítőkész, kedves volt mindenkivel. Az emlékére tartott megemlékezésen nem lett volna tele újra az Oláh Gábor utcai stadionban a B-közép, ha nem ilyen. Akkor nem jelentkeztek volna elsők között kitartásra buzdító üzenettel az ősi ellenségnek számító békéscsabai és nyíregyházi szurkolók, és nem kapnánk részvétnyilvánítást az ország minden részéből, valamint a határon túlról is a halála után. Igazi vezéregyéniség volt, aki mindig pontosan tudta, mit kell csinálni, így a tábor vakon követte. Sokszor engem is az nyugtatott meg, amikor például idegenbe „meleg” helyre mentünk, hogy láttam a névsorban felírva, mert tudtam első lesz, aki előre megy balhé esetén, vagy józanul visszafogja a forró fejűeket. Ebben valószínűleg pótolhatatlan lesz.


A csütörtöki megemlékezésen | Fotó: Derencsényi István A csütörtöki megemlékezésen | Fotó: Derencsényi István ©

Koncz Lajos (Ronaldo): Már általános iskolás koromban lejárogattam a Loki-klubba, de SZUD-os a Kövér Egérben lettem, s arra büszke vagyok, hogy Komcsi vett fel, anélkül, hogy a többieket megkérdezte volna. Bár akkor még csak vezérnek tekintettem, de később a közös tevékenységek és munkakapcsolatok baráti szálakká szövődtek köztünk. A meccslátogatásokon kívül is nagyon sok időt töltöttünk együtt, s bár csak öt évvel volt idősebb, olykor atyai tanácsokkal is ellátott, mert ő a legtöbbször megérezte a helyes irányt. Ez fog hiányozni ezután, s a táboron belüli idősebb korosztályból többeknek, így nekem is lezárul ez a korszak, ami már amúgy is küszöbön állt, de a halála meggyorsította a folyamatot.

Éger László, a DVSC labdarúgócsapatának egykori kapitánya: Legutóbb akkor beszéltem vele telefonon, amikor a Real Madrid öregfiúkkal játszottunk, mert amikor Debrecenbe visszajöttem, mindig találkoztunk, de akkor nem volt a városban. Nekem nagyon jó volt a kapcsolatom az ultrákkal, akiknek ő volt a vezére, az alatt a négy év alatt számomra felejthetetlen pillanatokat szereztek, s ebben Komcsi járt élen. Láttam kézimeccseken is, amikor ugyanúgy űzte, hajtotta a lányokat, mint minket a kerítés tetejéről, nekem már örökre így marad meg az emlékezetemben.

Dombi Tibor, a Loki ikonikus játékosa: Tizennyolc éves lehettem, amikor a csarnokban ott szaladgált egy Hajrá, apu feliratú pólóban. Később ugyan a szurkolók vezetője lett, de vele, illetve a kortársaival már nem alakult ki olyan közvetlen kapcsolatom, mint az őket megelőző szurkolói generációval, de kölcsönösen tiszteltük és tiszteljük egymást. Ők a klubért élnek-halnak, nem a játékosokért, s ez nekem nagyon szimpatikus. Komcsi példája bizonyítja, hogy a kapitányi szerepet nem a kor határozza meg, hanem az a kisugárzás, amivel tekintélyt tud szerezni, és irányítani tudja a környezetét, erre születni kell.

Szentgyörgyi János nyugdíjas újságíró, a Kenézy-kórház szóvivője: Mélységes fájdalom számomra, hogy végig kellett élnem az egészet attól a pillanattól, amikor Gábort a mentő behozta, majd a műtétet és a küzdelmet az életéért, végül nekem kellett bejelentenem az érdeklődőknek, hogy elhunyt. Nagyon közel állt hozzám, hiszen a lányom unokatestvére, gyerekkorukban nyaranta együtt voltak a nagyszülőknél, sőt amikor Panni végzett az egyetemen, első munkáját éppen Gabi cégénél kapta. Eszembe jut, hogy mindig töltött káposztát, illetve szilvás lepényt kért a nagymamától, s ezekből hihetetlen mennyiséget meg bírt enni. Nagyon sokakon segített, a családon belül is bárki hozzá fordulhatott a gondjával, bajával, mert mindig tudott megoldást a problémákra. Nem tudom elfeledni az utolsó napok képeit, gyakran álmodok vele, de azt sem, hogy amíg az orvosok az életéért küzdöttek, mindkét telefonomon folyamatosan hívtak. Örömmel töltött el, hogy annyian érdeklődtek a sorsa felől, mert azt bizonyítja, rövid élete alatt nagyon sok jót tett, rengeteg ember szerette és fog rá emlékezni, ápolja majd az emlékét.

– Égerházi Péter –


Videó: Komcsit búcsúztatták a meccs után az ultrák
Debrecen – A DVSC-TEVA – Sutjeska Niksic EL-selejtezőt nem a Nagyerdei Stadionban, hanem az Oláh Gábor utcaiban nézték a debreceni ultrák, akik így a meccs után füstökkel és egész stadionos pirózással búcsúztatták a balesetben elhunyt vezérüket, Komáromi Gábort, Komcsit.




Sporthírek






hirdetés