“Költőnek lenni luxus, ahogyan divat is”

Akt.:
Lövei Sándor
Lövei Sándor - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – A művészet termékei korlenyomatok is – véli Lövei Sándor költő.

Lövei Sándor költő Püspökladányban született, de nem úgy, ahogyan mostanában szoktak, hogy szülőföldjüknek hívják a települést, amelyen gyermekeskedtek, miközben a helységhez legközelebb eső nagyváros kórházában látták meg a napvilágot, hanem igazán; akkoriban (1975) még volt Ladányban szülőotthon – fűzte hozzá sürgősen az életrajzi adathoz, s hamar kiderült, nem akadékoskodásként teszi. Szavai szerint számára ilyen jelentősége van a lokálpatriotizmusnak. A hazaszeretet az egyik alapérték, amelyből szívesen táplálkozik alkotáskor.

– Az anyaföldhöz, a természethez való kötődés olyan mélyen gyökerezik az emberben, hogy – bár olykor nem vesszük észre – tudat alatt újra fel-feltör. Ezek az érzések okoznak harmóniát, minden más mulandó – fogalmazott.

Költőnek lenni luxus, ahogyan divat is – szögezi le annak okát, hogy mára leginkább a hagyományos költészet útján jár. Mint mondta, korábban elhagyott néhány stílust míg kereste a belőle legtermészetesebben szólót. – Ha egy költő ezer verset papírra vet élete során, abból talán, ha ötvennel lehet igazán elégedett. A többi csak azért született belőle önkéntelenül, hogy az az ötven jól sikerüljön – idézte második mesterét, Ószabó Istvánt. – Oly nagy luxus ennek élni egy teljes életet – véli, ám egyértelmű válasza van arra, hogy miért szereti ezt a pályát.

„Az irodalom a legtisztább forrása a nyelvnek, ami a hazához köt. Az olvasó embernek fejlődik a képzelőereje, megváltozik a magáról és a világról alkotott képe. Nem lesz kiszolgáltatott. Az öntudatos polgár nem a gazdag embert jelenti, hanem valakit, aki a tudására hagyatkozva képes meghatározni személyét, annak helyét, véleményt alkotni a körülötte zajló eseményekről, ragaszkodik értékekhez, s nem elégszik meg a tálcán kínált kész képekkel, amelyekkel némelyik média hatni igyekszik rá.”

Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

Hátizsákos élmények

A műveit első mestere, Bényei József gondozásában a Napló hasábjain publikáló költő így szólt a kezdetekről: „Volt bennem közlésvágy, ami gyermekkoromban egy miniatűr udvar berendezésében testesült meg. Olykor az alkotni akarás csak vágy marad, mert a körülmények nem engedik, hogy kiteljesedjen. De hiszem, hogy néhány generáció múlva, a továbbörökített képesség felszínre tör. Apukám például a vasútnál dolgozott, de szeret fotózni. Máthé Andrásnak – akivel közösen kiadtunk egy kötetet – az édesapja is fotós volt, dokumentálta az életet. Ezek a képek ma borzasztóan fontosak. Ha meg akarom látni az ötven évvel ezelőtti helyzetet, akkor fellapozhatom az albumait, ez feladata a verseknek is.”

A Csokonai-házat védő alapítvány kuratóriumi titkára, a Könnyűipari Technikumon tanult, majd a Kossuth-egyetemen politológusként végzett és két újságíróképzésen is fejlesztette tudását. Szerkesztőségünkből a kiadóhoz indult, kezében legújabb, 20. kötetével, a következő terve pedig a világjáró Bihari László harminc­­évnyi utazásélményét könyvben megörökíteni.

HBN–HABE








hirdetés