Kódok a ködben

Kódok a ködben
© Fotó: Archív
A köd veszélyes fegyver. S van, aki fegyvertelen. Mert amikor nagyon sűrű, mint ahogyan bőven volt részünk ilyenekből a napokban, szinte bárki elveszítheti benne és általa állandónak hitt magabiztosságát, erejét adó képességeit. T. Szűcs József jegyzete.

Hisz szinte semmi sem úgy működik a sűrű tejfehérségben, mint annak előtte. Hol ház állott, most felőlünk akár kőhalom is lehet. Úgysem látjuk. Ahol közlekedési lámpa fényeit várjuk, ott még jó ideig várhatjuk. A zebrából csak első csíkokat látjuk. Ám hogy az út közepén csúcsforgalmasan követik egymást az autók, vagy akár biztonságban át is sétálhatnák az utca túloldalára, arról sejtelmünk sincs. Mintahogyan az is később derül ki, ha egyáltalán, hogy jó ismerősök mellett várakoztunk a megállóban. De majd csak a kivilágított jármű belsejében ismerünk egymásra.

Egyszóval a sűrű, de korántsem kivételes ködben szinte semmi sem az, aminek máskor látszik. S ekképpen bárki és bármi olyan arcát mutat(hat)ja, amelyet egyébként, vagyis tiszta időben észre sem veszünk rajta. Vagy éppen magunkon.

Pillanatnyilag egy emberfajtáról tudunk, amelyre nincs különösebb hatással a köd. Ők azok a különleges példányok, akiknek természet adta képességeit nem csökkenti az a tény, hogy igazából az orrukig sem látnak. Ám politikusainkat, akik nyilván azért lehettek azok, amik, mert eme kivételes immunitás, vagyis a ködkód birtokában (is) vannak, nem befolyásolják a mások számára átláthatatlan és áthághatatlan akadályok. Ők ezekben az időkben ugyanolyan tisztán látják a jelen minden apró részletét, a jövő kihívásait, s a múlt megtörtént (avagy mégsem) eseményeit, mint megválasztásuk vagy kinevezésük óta bármely közönséges napon. A kivételek nagy része tehát általában ilyenkor sem mélyed annyira magába, hogy belássa: vannak dolgok, amelyek fölénk nőhetnek. Akár olyan egyszerű időjárási jelenségek is, mint a köd. S ha valakit, valamit magunk fölött látunk, relatíve kisebbek, esendőbbek, tehetetlenebbek leszünk. A ködben a hétköznapi ember nagyon hamar ráébred képességeinek korlátaira. A politikusok azonban a nehezen átlátható időkben sem hagyják magukat. Amint megnyilvánulásaikból következtethettünk rá.

Talán mert (úgy) tudják (tisztelet a kivételeknek), hogy bár (kis)királyokként akár meztelenek is lehetnek, alattvalóik úgysem veszik ezt a tényt észre rajtuk. Hisz ha eddig nem tették, miért éppen a nagy ködben látnák meg képletes, ám nagyon is valós erkölcsi, szakmai vagy akár szellemi pőreségüket. ​

– T. Szűcs József –








hirdetés