Klubtagilag

Akt.:
Illusztráció
Illusztráció
Elismerem, hogy amióta beléptem, na, jó, beengedtek, a vízi szivarozók klubjába, kicsit többet tudok a családom vizébe is aprítani. Persze elengedhetetlen volt, hogy minél előbb pofás új házakat, lakásokat, üdülőket vegyek, szerezzek nekik. Merthogy csak nem égethetem országunk imázsát a KGST-ből visszamaradt panellakásokkal a környezetemben. Akkor sem, ha az elvált másod unokaöcsém mostoha anyjának bérmakeresztanyja lakna még ma is egy ilyenben. Elvégre ő is közeli rokon. T. Szűcs József írása.

Meg az is méltatlan lenne hozzám, ha nem állnék a sarkamra csak azért mert a többi klubtag visszafogottabban, állítólag európaibb módon viselkedik bizonyos helyzetekben. Például Albertet, a klub főpincérét én bizony gondolkodás nélkül kivágnám az ablakon, ha nem a kedvenc alpesi gleccseremből kinyert jéggel hozná a kentucky straight bourbonomat. És élnék mentelmi jogommal. Albert aligha, tekintve hogy a klubunk terasza egy felhőkarcoló tetején panorámázik. Különben is eleget hallhatott tőlem a magyaros virtusról. Miért nem alkalmazkodott a vérmérsékletünkhöz még élőlény korában. Mellesleg, ha az észt klubtársnőm Albertnél kicsit figyelmesebb lenne hozzám, hozzá természetesen jóval gyengédebb erőszakkal közelednék. Elvégre egyik falubeli ismerősöm még illemtanórára is járt. Amiből rám is jócskán ragadt. Merthogy a klubszabályzatban állítólag le vagyon írva, hogy tagtársainkkal semmilyen formában nem illetlenkedünk, pláne nem erőszakoskodunk. Női hölgytagokkal pedig szemezgetni sem próbálunk. Hát én ezt, illem ide, illemóra oda, férfiként akkor se’ nye razuméjem. Igaz, ezt szoktam mondani akkor is, amikor a tagsági díjat próbálják beszedni tőlem. Lengyel testvéreim bizonyára megbocsájtják nekem történelmileg, hogy ebben a kényes szituációban kölcsönveszem egy-két ideillő szavukat (Dzsinkuje bardzo nekik!) Mert hát, hogy jön ahhoz egy senki kis klubpénztáros, hogy csakúgy megcsapolja a pénztárcámat. Mondván, itt ettem, ittam egész évben, úgy tisztességes, ha legalább utólag megfizetem az árát.

Micsoda pitiáner gondolkodásmód! Nem beszélve állandó akadékoskodásukról a mindannyiunkra vonatkozó jogszabályok negligálását, a köpönyegforgató viselkedésemet, meg a klubtaghoz méltatlan kijelentéseimet illetően. Kezdem már unni az egymás ügyei iránti szolidaritás állandó számonkérését is. Ráadásul régóta arról papolnak, hogy a közös szabályokból csak a nekem tetszőket vagyok hajlandó betartani. Szóval állandóan rám akarják húzni a vizes lepedőt. Mintha nem én lennék a vízi szivarozók legprofibbja.

De csak addig kekeckednek velem, míg ott nem hagyom az egész csordaszellemű bagázst. Aztán majd nézhetik, hogy mire mennek szinte egyedül, alig huszonheten maradva, nélkülem…

– T. Szűcs József –



Sporthírek






hirdetés