Klasszikus

Akt.:
Klasszikus
© Illusztráció: Getty Images
While My Guitar Gently Weeps, azaz Mialatt a gitárom gyengéden sír – énekelte fénykorában a beatzene ikonja, a Beatles. Igen, velük, azaz a beatkorszakkal kezdődött a gitár egyetlen más hangszerrel össze nem mérhető népszerűsége. Mert a gombafejűeket és kortársaikat látva, hallva minden tinédzser gitározni akart. Égerházi Péter írása.

Akkoriban nem sokat kellett gondolkodniuk a szülőknek a karácsonyi ajándékon, előbb jött a héthúros szovjet gitár, aztán, amikor a gyerek elkezdett gitárleckéket venni, jöhetett a drágább hathúros. A lustábbja maradt az ötakkordos Felkelő nap házánál, amely annyira alapmű volt, hogy más nóták kíséretét is el lehetett blattolni az Animals számának akkordjaival. Tábortűznél ez már egészen jól működött, főleg, ha a hallgatóság is besegített a da­nolászásba. Ennek köszönhető az Arábiából származó, de világhódító útjára már Spanyolországból elindult hangszer tömegesedése. Az pedig külön öröm a történetben, hogy közben a klasszikusok számát megsokszorozó pop, rock, dzsessz és country gitárosok között olyan nagyságok nőttek ki, mint Jimmy Hendrix, Al Di Meola, John McLaughlin, Eric Clapton, Jimmy Page, Pat Metheny, Carlos Santana, Steve Hackett, Brian May vagy Bencsik Sándor, Tátrai Tibor, Felkai Miklós és még sorolhatnánk. Ők már a gitár klasszikusai.

Égerházi Péter



Sporthírek






hirdetés