Kívül-belül…

Kívül-belül…
© Illusztráció: AFP
Menekült vagyok én is, csak épp a saját hazámban, mondja az a hajléktalan, aki egy, a Facebookon osztogatott történetecske szerint némi meleg ruháért folyamodott volna az adományokat látván, de elhajtották, mondván, a cucc a menekültekéFábián György jegyzete.


Akár megtörtént az eset, akár csak történhetett volna, arra mindenképp alkalmas lehet, hogy észrevetesse: sosem volt igazán szükségünk „spontán importra” ahhoz, hogy el legyünk látva menekültekkel. Elintéztük saját forrásból, mindenkor. Kezdhetnénk a sort akár Koppány és István híveivel, vagy a trónra éhes uraságok szekértáboraival; majd pártütők, ármánykodók, kiskirályok, mindenki mindenki ellen, sírás, rívás, üszkös romok. Bújt az üldözött. János-pártiak, Ferdinánd-pártiak. Kálvonyisták, pápisták. Kuruc, labanc. Nemzetőr, besúgó. Vörös, fehér, nyilas, komcsi, cigány, gádzsó, szkinhed, pánk. Házi panoptikumunkból sereglenek elénk a legcifrább hordák.

Évezredes hajlamunkhoz jön a mostani áradat. Külső és belső hontalanjaink két frontja közt vonaglunk.

Nehogy azt higgyük persze, hogy a mai menekültügy csakis ártalmas. Miközben esélytelennek tűnik, hogy normális párbeszéd bontakozzék ki menekültellenes és -barát közt, röhögnek a markukba a politikusok.

– Fábián György –



További hírek a Magyarország kategóriából






hirdetés