Kiváltság volt diáktűzoltónak lenni Debrecenben

Kiváltság volt diáktűzoltónak lenni Debrecenben
© Illusztráció: Pixabay
Debrecen – Az új előírásoknak köszönhették a kevesebb tűzesetet.

A Nagytemplom hangtölcséreiről és a Református Kollégium Diáktűzoltóságának múltjáról tartott előadást Krankovics Ilona muzeológus és Oláh Róbert, a Tiszántúli Református Egyházkerületi Nagykönyvtár tudományos igazgatóhelyettese a Déri Múzeumban.

A múzeumban kiállított két hangtölcsér szorosan kapcsolódik a város múltjához. Krankovics Ilona elmondta, a két hangtölcsér az egykori Szent András templom fehér tornyában állt. – Ezek segítségével figyelmeztették a városiakat, ha valahol tűz ütött ki. Néhány száz évvel ezelőtt az egyik legnagyobb ellenség a tűz volt, akkoriban ugyanis könnyen égő anyagokból építkeztek az emberek – részletezte a muzeológus. Hozzátette, tűz esetén azt is jelezték a templom tornyából, hogy melyik irányban csaptak fel a lángok. Nappal egy piros zászlóval, este pedig egy lámpással mutatták meg, hogy hol van baj.

– Később egyre komolyabban vették a biztonságot, szigorítottak a házépítésen is. Kötelezővé tették, hogy a házakat csak téglából építhessék az emberek. Emellett minden háznak kellett lennie padlásának, létrájának és egy dézsájának tele vízzel arra az esetre, ha a kémény kigyullad. Ezt az elővigyázatosságot és szabályzatot váltotta fel 140 évvel ezelőtt az első önkéntes tűzoltóság megjelenése – mondta.

A diákok segítettek a bajban

Az 1700-as évek elején azonban már voltak feljegyzések a diáktűzoltóságról, ami jelentős szerepet játszott a tűzfészkek kioltásában. Oláh Róbert, a Tiszántúli Református Egyházkerületi Nagykönyvtár tudományos igazgatóhelyettese elmondta, a tűzoltóság tajgai a Református Kollégium diákjai voltak, akik számára ez nagy megtiszteltetés volt.

– Mindig volt egy őr, aki jelzett, ha baj volt. A diákoknak a város adott felszerelést, ami bőrvödrökből és „fecskendőkből” állt. Magukat a tűz ellen mindössze hideg vízzel tudták védeni. Ezért talán nem is meglepő, hogy sokan belehaltak. A csapatba nem volt egyszerű bekerülni, a jelentkezőknek jelentős testi erővel kellett rendelkezniük, valamint a jó erkölcs is fontos volt. Emiatt igazi megtiszteltetés volt bekerülni – hangsúlyozta. A csapat nagyon jól szervezett volt, kéthetente gyakorlatoztak, így mindig számíthattak rájuk. Az egyesület végét a modern épületek és az önkéntes tűzoltóság megjelenése jelentette, így 1880-ban feloszlott.

HBN–BR



Puskaport készít? De nem Debrecenben!

December végén írtuk, hogy a 17. században még fejvesztéssel büntették, akit szándékos gyújtogatáson kaptak. Most folytatjuk.

 


„Tűzre, vízre vigyázzatok…”

A 17. században még fejvesztéssel büntették a szándékos gyújtogatáson kapott debreceni lakost.








hirdetés