Kitartson egy évig a jólét és a vidámság

Akt.:
Krampuszfesztivál Püspökladányban
Krampuszfesztivál Püspökladányban - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – A szilveszteri és az új évi szokások nyomába eredtünk, és azt is megtudtuk, miért szilveszter a szilveszter.

Akár a történelem előtti időkig is visszamehetünk, mi több, a planétánk bármelyik népének szokását is vizsgáljuk, az óévet búcsúztató, az újat kezdő szokások, rituálék tartalma semmit sem változott; csupán a formájában, külsőségeiben vannak különbségek. Mindegyike a sötétség, az ebben lakozó „gonosz” elűzését, az ezeken mindinkább úrrá lévő fény eljövetelét üdvözli, illetve ezzel együtt az egészséget, a gazdagságot, bőséget és a termékenységet igyekszik megidézni és ott tartani a kor és a hely adta lehetőségekkel, eszközökkel. Ilyenkor vidámkodnak, hangoskodnak, ünnepelnek az emberek, tartósítva ezt az állapotot a következő esztendő egészére – derül ki Marinka Melindának, az MTA-DE Néprajzi Kutatócsoport tudományos munkatársának elmondásából. A néprajzkutatót a szilveszteri és az újévi szokások, hagyományok eredetéről, továbbá a mai formáiról kérdeztük.

Régen tavasszal volt

– Kezdjük azzal, hogy az évkezdet január elsejére történő kijelölése is egy hosszú folyamat eredménye. A nomád népek, köztük a honfoglaló magyarok is a természet megújulásához, a tavasz kezdetéhez igazították az évkezdetet. Julius Caesar hiába tette hivatalosan január elsejére az új esztendő első napját, az csak nagyon hosszú idő múlva vált elfogadott gyakorlattá. Évszázadokon keresztül december 25-e, Krisztus születéséhez, a fény eljövetelének idejéhez igazodott az új év első napja. Január elseje egyébként Krisztus körülmetélésének, január hatodika pedig keresztelésének a napja. December 31-e szilveszter napja pedig a kereszténység megszilárdulásáért jelentős tevékenységeket véghezvivő Szilveszter pápa 335-ben bekövetkezett halála napjához köthető. A Gergely naptárreform a XVI. században végleg a helyére tette az óév utolsó és az új év első napjának pontos idejét, azaz december 31-e és január elseje a két dátum, amely Magyarországon, az európai országokkal együtt, a XVII. században vált általánossá.

Együnk vagy ne együnk halat

Marinka Melinda elmondta azt is, hogy a pénzt, a gazdagságot, a bőséget, termékenységet, egészséget megidéző, azt tartóssá tevő hagyományok az év fordulón kívül kapcsolódnak az András-, Borbála- és Luca naphoz is, sőt a farsangnak is van ilyen tartalma. Maradjunk azonban a mi korunkban és kultúránkban immár hosszú ideje összeforrott December 31-ei és január elsejei, családi-, baráti- és más közösségek által megélt szokásoknál, a következő év „megvarázslásánál”.

– Január elsején nem szabad dolgozni, mert az veszélyezteti a bőséget, az egészséget. Mint ahogy mosni sem volt ajánlatos, ugyanis a száradni kiterített, kiaggatott, felakasztott ruha a családban halálesetet vetít előre az új évben. Megemlítendő még a különböző ételek fogyasztásának tilalma, ezeket még ma is jobbára betartjuk. Szárnyasokat egyáltalán nem volt ajánlatos enni, mert – a kapirgáló tyúk analógiájára – a szárnyas elkaparja a szerencsét. A Duna menti települések kivételével halat sem lehetett enni, mert a hallal elúszik a gazdagságunk. Viszont a Duna mellett élők szerint az év fordulóján kifejezetten ajánlott a halfogyasztás, ugyanis a halak pikkelye az elkövetkezőkben sok pénzt jelent. Az aprómagvakból készült ételek azonban Kárpát-medence szerte a pénz sokaságát, az anyagi gazdagságot jelentették. Ezért is esznek újévkor lencsét az emberek.

Szilveszter a termékenység, a bőség elővarázslásának is az egyik jeles napja. Régen az eladósorba került lányok egy cetlire felírták a körülöttük legyeskedő legények nevét. A cetliket gombócokba tették, majd a tészta főzésekor, amelyik nevet tartalmazó gombóc jött föl először a felszínre, feltételezhetően az a fiú kéri meg a leány kezét a következő évben – legalábbis a hiedelem szerint.

Dió, alma és pezsgő

Az év fordulóján vendégségbe leginkább férfiakat vártak, mert úgy tartották, a fiúk, férfiak szerencsét hoznak. Ezen alapult újév napján a fiúkból, férfiakból álló kisebb közösségek, csoportok házról házra járása. Ilyenkor egészséget, bőséget, gazdagságot, termékenységet, vidámságot kívántak a ház népének. Az ilyen alkalmon kimondott szónak pedig nagyon nagy jelentőséget tulajdonítottak azokban az időkben. A jókívánsághozókat természetesen megajándékozták, mégpedig almával, dióval, ami szintén a gazdagság és az egészség szimbólumai. A mai gasztronómiai hagyományok közé tartozik még az újévi pezsgős koccintás és virsli fogyasztás is. A virsli természetesen sertésből készül, hiszen a hiedelem szerint a malac előtúrja a szerencsénket a következő évre. Az 1850-es években kezdődött a nagyüzemi pezsgőgyártás, és az ezzel elterjedő pezsgőfogyasztás is a gazdagság egyik szimbóluma, hiszen a pezsgő mégsem egy mindennapi ital, ünnepi alkalmakkor kerül a poharakba, és mivel régen nem volt mindenki számára elérhető áron, ezért a jólét egyik kifejezéseként is szolgált.

Az év végéhez közeledve a természetet megfigyelő gazdálkodók és termelők számára fontos volt a következő évi csapadék megállapítása is, amelyet a magyar hagyományok szerint hagymakalendárium készítésével végeztek. A hagymáról tizenkét réteget lefejtettek, egymás mellé tették, majd megsózták azokat. Abból, hogy a só hatására mennyi levet engedett a hagyma, következtettek az előttük álló év egyes hónapjainak csapadékmennyiségére. Ebből kiolvasták, hogy mikor várható szárazság, amely pedig a termés milyenségét és mennyiségét vetítette előre.

– Kovács Zsolt –


A szoboszlóiaknak sikerült

Hosszú múltra visszatekintő, egyedi szilveszteri hagyománya Hajdú-Biharnak a hajdúszoboszlói csergetés, amely valós történeten alapul. A török időkben a hódítók betörését sikeresen akadályozták meg az ott élők azzal, hogy ostoraikkal hatalmas zajt keltettek, jelezve, hogy milyen sokan vannak a településen, oda az ellenségnek betörni felesleges, mert nem sok jóra számíthatnak. A csergetés olyan jól sikerült, hogy ezzel akkor megvédték a töröktől a korabeli Szoboszlót.

Távoli tájaknak is érdekes évváltó szokásai vannak. A kolompolás, hangoskodás, ezzel a gonosz távoltartása vagy az előző év gondjainak elűzése, sok helyen előfordul. Ezen utóbbi például Ausztráliában is szokás. Brazíliában a következő évi szerencse megjóslására szilveszter napján virágokat szórnak a tengerbe. Akinek a virágját a hullámok kihozzák, annak nem lesz szerencséje a következő évben. Oroszországban az emberek a kívánságaikat felírják egy papírlapra, amelyet aztán elégetnek. A hamut beleszórják az italba és megisszák; magukévá téve ezzel a remélt jó dolgot.