Olvasói levél: Egy magyarnóta-énekes emlékére

Debrecen - A magyarságunk és nyelvünk egyik legszebb kifejezőjeként egy magyarnóta-esten december 4-én a Lovardában Kiskereki Betyárcsárda… címmel emlékeztünk Balogh Imrére, aki a nótaéneklés mellett a Magyar Dal és Nóta Színház vezetője volt.

A nótaestet Hudák Ilona rendezte, aki férje halála után viszi tovább a Kárpát-medence őshazájában a gyönyörűséges érzelmekkel átszőtt, igaz magyar dallamokat. Az, hogy erre igen nagy igény van, bizonyította a közel ezer fős rajongótömeg, közte fiatalok is, akik óriási tapssal köszöntötték a színpadon fellépőket. Vastapsaikkal pedig újra és újra visszakérték az énekeseket a színpadra, amit ők örömmel teljesítettek, és látszott rajtuk, hogy ugyanúgy szeretik ezt a „kincset” előadni, mint ahogy a közönség hallgatni. Nem csoda, mert az ott fellépő magyarnóta-énekesek – köztük Erdélyből is –, csodálatos, lelket melengető és szívet szorongató dalokkal varázsolták el a közönséget. Nem megfeledkezve a kísérő cigányzenekarról, akik ugyanolyan átérzésről tettek bizonyságot, mint az énekesek.

Azt gondolom, a magyar nóta az, amely évszázadokon keresztül hangzásában, nyelvünk szépségében magyar maradt, mint a következő idézet is példázza „a legény is nótával köszönti a párját, a tulipános ablakban a szép magyar lánykát”.

- Fábián Pál, Debrecen -