Kilátás

Közmunkások faragják a hatalmas utcaszobrokat Kabán
Közmunkások faragják a hatalmas utcaszobrokat Kabán - © Fotó: Kovács Péter
Véletlen, de mivel jó ideje vallom, olyan nincs, így csak tényként rögzítem, érdekes egybeesés egy lapszámunkban a közmunkában fafaragó kabaiakról és a debreceni Modemről szóló híradás. Bár más-más megközelítésből, de mindkettő a művészet fontosságára hívja fel a figyelmet. Égerházi Péter írása.

Ha van magasról és mélyről jövő művészet, akkor ezek a legjobb példák a két végletre. S, hogy miért akarom párhuzamba állítani őket? Mert az jutott eszembe, talán közelíteni kellene a kettőt, ugyanis a debreceni kortárs művészeti galéria néhány kiállítása igencsak l’art pour l’art koncepcióval jött létre. Persze, a mérete mellett (az ország második legnagyobb kiállítóterével rendelkezik) ettől emelkedhet nemzetközileg is jegyzett kultúrintézménnyé, de bennünk, helybéliekben maradhatott hiányérzet. Hosszú évtizedek után végre 2006-ban eljött az idő, amikor ki lehetett húzni a kívánságlistáról egy, a város rangjához illő kiállítóteret, amelyért annyit fohászkodtak az itteni művészek. Ám hiába a magyar léptékkel mérhetetlenül soknak tűnő háromezer négyzetméter, a Modem az Antal-Lusztig gyűjteményen kívül, kevés kivétellel egy művészeti „felső tízezer” elefántcsonttornya lett. Ezzel nem megbántani és kritizálni akarom a korábbi nagyra törő koncepció kidolgozóit, csak megjegyezném, a világ híres kiállítótermei olyan városokban találhatók, ahol még több hasonló méretű galéria szolgálja a helyi vagy a régió művészeit. Debrecenben, sőt Budapesten kívül viszont csak egy van, melynek széleskörű művészeti igényt is ki kellene elégítenie, amire most van is remény, hiszen az új vezető kurátor maga is a helyi képzőművészek közül való.

– Égerházi Péter –


Fába formált kabai arcok, mesterségek
Kaba – A helybeliek megszerették, az idegenek csodálják – igen, a kabai főútcán lévő fa alkotásokról van szó.









hirdetés