Kifaggattuk a cívisváros fáinak gondozóit

A nevezetes lícium
A nevezetes lícium - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – Várostűrő, nem szemetelő, árnyat adó, jókedvre derítő, levegőtisztító, a madaraknak koncerttermet teremtő…

  • Minden negyedik debreceni lakos választhatna magának egy-egy fát a megyeszékhely közterein állók közül. A város közigazgatási területén több mint 50 ezer lombos tisztítja napra nap a levegőt.
  • A legidősebbek két évszázada tanúskodtak némán a nagy történelmi események okozta változásoknál, vagy a legkisebb, két ember közötti titkok elhangzásánál.
  • A „fás szárú múltőrök” állapotát évente vizsgálja a cívisváros önkormányzata, de a még pontosabb kép és naprakészség érdekében tervezik egy digitális térkép elkészítését. A város főkertészét május 10-e, a madarak és fák napja alkalmából kérdeztük.

Hányszor lépdelhetett el a Múzeum utca sarkán található líciumfa előtt a gyermek Kölcsey Ferenc? Talán csúszott meg elhullajtott levelén a Debreceni Református Kollégium egykori diákja, s akár szidhatta is az egyháztörténeti jelentőségű, fává nőtt ördögcérnabokrot a Himnusz szerzője.

Az Egyetem téri védett kocsányos tölgyfa tövében születhettek az első gondolatok Arany János fejében Toldi alakjáról, s ugyanez a fa akár örök őre maradhat Petőfi Sándor és Prielle Kornélia csókváltásának, a csaknem házasságig hevülő szalmaláng szerelem fellobbanásának. De szívták e levelek be ágyú füstjét, bombarombolás fullasztó ködét, puskaport.

A város vélhetően legidősebb fái az említettek. Az egyetemhez közeli, valamint egy másik – a Békás-tó körüli parkból a 4-es kapu felé haladva jobb kéz felől, a mászóka mellett lévő – kocsányos tölgyfa a 18. század végéről, a 19. század elejéről származhat, míg a líciumfát a 18. század közepe táján ültethették – tudtuk meg a debreceni polgármesteri hivataltól.

Kemény fából faragták ezeket

Idén a belvárosi utcák egyirányúsítása kapcsán 78 fát telepítettek. Az ősz folyamán, a korábbi évek gyakorlatának megfelelően, további száz ültetése várható – felelte kérdésünkre az önkormányzat.

Nehéz éves átlagot meghatározni a növénytelepítésekről, mert az függ a városi beruházások mennyiségétől, méretétől és elhelyezkedésétől. Idén tervezik egy, a teljes Debrecent lefedő digitális, naprakész térinformatikai rendszer elkészítését. A fakataszter a jövőbeli nagyobb volumenű fatelepítésekhez is jelentős segítséget nyújtana.

Csak a rossz fát „teszik tűzre”

Mint megtudtuk, nagy fába vágja a fejszéjét az, akinek dönteni kell róla, végül milyen növény verjen gyökeret egy bizonyos közterületen. Az ültetendő fa fajának és fajtájának kiválasztásakor figyelembe veszik az utca szélességét, a közúti űrszelvény közelségét, a gyökérnevelésre adott hely milyenségét (közművekkel való ellátottságot), az ellenálló képességet (betegségekkel, kártevőkkel szemben), a várostűrő képességet (a szárazság, a visszasugárzott hő, a sózás tűrése) valamint azt, hogy az adott növény mennyire „szemetel” virágával, termésével, levelével (például gömbkőris, éger, szil, oszlopos juhar).

Szó esett már az árnyadók „születéséről”, s a famatuzsálemekről, nem hagyható ki a fűrészfogtól elveszők története sem. Bár a Faápolók Országos Szövetsége kétévenként ajánlja, a cívisvárosi polgármesteri hivatal minden zöldterületi ügyintézője évente ellenőrzi a területén lévő fasorokat. Amennyiben szükséges, a nem látható részek pontos vizsgálathoz a 2016-ban beszerzett, Fakopp ultrahangos készülékkel a törzs belső rejtett hibáit is felmérik. Azokat a fákat vágják ki, amelyek veszélyeztetik az élet- és vagyonbiztonságot (elhelyezkedésük, állapotuk, koruk miatt), és nincs mód a megtartásukra. Az élő fa kivágása – a helyi rendeletben leírt – pótlási kötelezettséget von maga után.

Egyedi mind

– Egy fa nemcsak attól lehet különleges, mert kis egyedszámú az országban, hanem attól is, hogy habitusa, mérete, kora „ritkaságszámba” megy. Így az Egyetem sugárúton lévő oszlopos tölgy fasor, az Egyetem téri gyertyánsövény, valamint a védetté nyilvánított fák, mind-mind egyediek valamiért – vallja Kuhn András. Debrecen főkertésze nem tudott rámutatni „egy” fára, amit kedvencének nevezhetne. Szereti a Bem téri tölgyeket, az Egyetem sugárúti oszlopos tölgy fasort, a Petőfi téri nagy platánfát, a Békás-tó melletti mocsárciprusokat, mert mindegyik habitusában, arányában szép és egyedi.

– Megyesi-Horváth Borbála –