Kié a média?

Kié a média?
© Illusztráció: huffingtonpost.com
Mindenkié és senkié! Lényegében ez derül ki a Mérték Médiaelemző Műhely és a Medián Közvélemény– és Piackutató Intézet közös kutatásából. A teljes népesség majdnem fele (!) semmilyen forrásból nem tájékozódik a hazai és a nemzetközi vonatkozású ügyekrőlDr. Nagy Zoltán írása.

Ismerve a média globalizációját okkal hihetnénk: a tendencia éppen fordított. A vizsgálatból azonban egyértelműen kiderül: nem vagyunk egy „hírfaló” nemzet! Az nem meglepő, hogy az érdeklődésben még mindig a televíziózás áll az élen, az viszont már igen, az internetes hírportálokat sem veszik sokkal többen igénybe, mint a hagyományos sajtótermékek olvasását.

Nem véletlen, hogy Jürgen Habermas német médiaszociológus a kommunikáció kiterjesztésében látja a jobb társadalomhoz vezető utat. Hiába azonban az infokommunikációs technika fejlődése, ha felhasználóik nem élnek a felkínált lehetőséggel. Pedig a média nyújtotta információk egy sor társadalmi illeszkedésbe segítő folyamatot aktivizálnak. Elég csak utalni szociális szerepkörére. Olyan faktorokra, mint a tanulás, a közösségi létezés, az észlelés, a kritikai megnyilvánulások, a viszonyulások. Csupa olyan emberi viselkedést, normarendszert, értékközvetítést tanít a média, amelyek nélkül az egyén nem válhat megbecsült tagjává szűkebb, és tágabb környezetének.

A késő modern korról azt gondolják, hogy kontúr nélküli, képlékeny, változó identitások, szilánkok és törések, hasadások és szabadságok világa – írja Roger Silverstone brit médiakutató. Korunk médiája érdeklődő, a történésekre nyitott és fogékony, kreatív, főleg gondolkodó embert feltételez. A mediatizált tér platformjai médiapolisszá növik ki magukat. A tömegkommunikáció ugyanis a társadalmi, a civil és az erkölcsi háromszög pillérén nyugszik. Aki pedig a médiumok használatából kimarad, az nem csak lemarad, hiányát szenvedi saját komfortérzetének is. Démonokkal harcol, távolságtartó lesz, elveszti bizalmát környezete iránt. A média önmagában nem külön hatalmi ág. Nincs jogosultsága törvényalkotásra, nem tetszeleghet a döntőbíró szerében és nem része a végrehajtó hatalomnak. „Ereje” csak a nyilvánosságból eredeztethető. Ábrázolja, reprezentálja a végbemenő mozgásokat. Ezek nyomon követése azonban mindenkitől elvárható! A médiahasználat megkerülhetetlen a felelősen gondolkodó polgárok körében. A kódolt médiaüzenetek értelmezése a realisztikus gondolkodás alapköve. A sajtófogyasztás nélkülözésével önmagunkat zárjuk ki a tanulás színtereiből, a tájékozatlanság mentális analfabetizmust szül. Kommunikációs csapdahelyzetekbe kerülünk, amiért a valós életben nagy árat kell fizetni.

A médianevelés angol atyja szerint a közönség intelligenciája determinálja a média felé fordulást. David Buckingham szerint a tapasztalatszerzés aspektusai a médiatérben lokalizálódnak. Mint mondja: a médiaírás –és olvasás során olyan kompetenciák bontakoznak ki, amelyek más úton nem. Vallja: az élethosszig tartó tanulás záloga a sajtóhasználat. Ezért is sajnálatos, hogy a népesség majd’ fele: „a nem írok, nem olvasok” módon viszonyul a médiának szinte bármelyik ágához. Pedig hazánk is aláírta az Európai Parlament határozatát, miszerint: „a médiaműveltség kerüljön be az európai kompetenciák közé”.

A szerző médiakutató, a neveléstudományok doktora, a DRHE docense.








hirdetés