Kicsit nehezen, de megtalálta a helyét

Akt.:
Likár-Nagy Xénia
Likár-Nagy Xénia - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – Az egykori élsportoló Likár-Nagy Xénia nagyon boldogan él Hollandiában, viszont a szíve hazahúzza. Interjú a hajdani válogatott gerelyhajítóval.

Az elmúlt évtizedben a debreceni atlétika egyik meghatározó alakja volt Nagy Xénia, aki nemcsak hazai viszonylatban ért el remek eredményeket a DSC-SI színeiben, hanem világversenyeken is megmutathatta tudását. A szépséges gerelyhajító lassan négy éve döntött az élsport befejezése mellett, s mivel nem sokat hallottunk felőle, így megkerestük, meséljen, hogyan sikerült beilleszkednie a nagybetűs életbe! Az egykori bajnoknőt Hollandiában értük utol.

A versenyzői karrierje 2012-ben ért véget, majd a következő év májusában férjhez ment a kosárlabdázó Likár Péterhez. Milyen tervekkel vágott neki a civil életnek?

Likár-Nagy Xénia: Új célokkal és kihívásokkal, melyek motivációt jelentettek ahhoz, hogy megálljak a saját lábamon. A sportkarrierem során elértem egy bizonyos szintet, s fel akartam építeni valamit a civil életemben is, amire büszke lehetek. Bevallom őszintén, csak sejtettem, mi vár rám a nagybetűs életben, nem tudtam pontosan, hogy mennyi nehézséggel kell majd megküzdenem, akár csak a versenyeken.

A Testnevelési Főiskola rekreáció szervező sportmenedzser szakát végezte el. Sikerült a szakmában elhelyezkednie?

Likár-Nagy Xénia: A főiskolai diplomám mellé 2013-ban megszereztem az egyetemit is, a TF és a Corvinus Egyetem által közösen indított MSc Sportmenedzser képzését már munka mellett végeztem el. Végül sikerült a szakmámban elhelyezkednem, szerencsére sportközegben maradtam – igaz Hollandiában. Viszont közel sem volt olyan egyszerű, mint ahogyan hangzik. Otthon sajnos esélyem sem volt munkát szerezni a sportigazgatásban. Ha Debrecenben éltünk volna, akkor talán a Sportiskolánál álláshoz jutok, de Budapesten csak falakba ütköztem. Ismeretség nélkül elég kilátástalannak tartottam az akkori helyzetem.

Fotó: Magánarchívum Fotó: Magánarchívum ©

Azt mondják, egy élsportolónak a karrierje után nagyon nehéz megtalálnia a helyét a civil életben. Alátámasztja ezt a tézist?

Likár-Nagy Xénia: Miután eldöntöttem, hogy nem folytatom sportpályafutásomat, intenzív munkakeresésbe kezdtem. Huszonhat évesen, munkatapasztalat nélkül csak visszautasításokat kaptam. Nagyon sok helyre beadtam az önéletrajzomat, és végül a Magyar Antidopping Csoport koordinátoraként sikerült elhelyezkednem 2013 januárjában. Kaptam hideget-meleget a szakmától, de nem nagyon törődtem vele, örültem, hogy van munkám, ami komoly felelősséggel járt. Egy évet dolgoztam, majd jött egy hatalmas fordulópont az életemben, Hollandiába költöztünk.

Hogyan érzi magát az otthontól távol?

Likár-Nagy Xénia: A férjemmel többször felmerült bennünk a külföldre költözés gondolata, éppen ezért folyamatosan pályázott állásokra. Úgy gondoltuk, amennyiben érkezik egy visszautasíthatatlan ajánlat, akkor csomagolunk. Aztán jött és indultunk! A mai napig hihetetlen, hogy már két éve Utrechtben élünk. Mindent – családot, munkát, barátokat – hátrahagyva nekivágtunk az ismeretlennek. Már Magyarországon tudtam, hogy a Nike európai központja Hollandiában van, és elhatároztam, oda szeretnék bekerülni. Amikor végre behívtak az első interjúmra, azt mondtam, hogy ilyen nem létezik! A beszélgetés során kiderült, hogy az alkalmazottak munkaidőben ingyenesen használhatják az atlétikai pályát és a konditermet is, de még sorolhatnám a nagyszerű lehetőségeket. Akkor és ott eldöntöttem, akármennyi ideig tart bekerülnöm, itt fogok dolgozni. Akkor még nem tudtam, mennyire nehéz hónapok várnak rám. Visszautasításokat kaptam mindenhonnan, mert nem beszéltem a holland nyelvet, vagy éppen nem volt munkatapasztalatom, esetleg túlképzett voltam. Megmondom őszintén, nagyon megszenvedtem azt a 8 hónapot, de annál boldogabb voltam, amikor jött a telefon, hogy felvettek a Nike csoporthoz tartozó Converse-hez. Ennek immár másfél éve. Order Entry Supportként kezdtem, majd négy hónap után előléptettek Customer Master Data Specialistnak, azaz lényegében én felelek az európai régióban lévő vevőink adataiért. Irodai munka, de én mindig erre vágytam! Természetesen előbb-utóbb szeretnék följebb lépni a ranglétrán.

Fotó: Magánarchívum Fotó: Magánarchívum ©

A beilleszkedéssel nem volt gond?

Likár-Nagy Xénia: Már két éve élünk itt, ez is azt bizonyítja, hogy nagyon jól sikerült a beilleszkednünk. A hollandok többsége kiválóan beszél angolul, s mivel mindketten nemzetközi cégnél dolgozunk, barátokat is könnyebben szereztünk. Hosszú távú terveinket támasztja alá az is, hogy eladtuk a pesti lakásunkat annak érdekében, hogy itt megtaláljuk az új otthonunkat.

Teljesen eltávolodott az atlétikától?

Likár-Nagy Xénia: Teljesen sosem fogok. Ha nem is minden nap, de sportolok, anélkül nem is tudnék létezni. Idén Amszterdamban lesz az atlétikai Európa-bajnokság, amire biztosan kimegyek szurkolni. Egyébként figyelemmel kísérem a magyar versenyzők eredményeit.

Az utolsó beszélgetésünk alkalmával azt mondta, szeretne 30 éves koráig életet adni egy kisbabának. Hogy áll ez a projekt?

Likár-Nagy Xénia: Van egy kis csúszás, de továbbra is él a terv! Az elmúlt évek eseményei alapján fontosnak tartottuk, hogy először megteremtsük a stabil hátteret. Remélhetőleg nem kell sokat várni az új bajnokok születésére!

A tervek szerint hogyan alakul az élete a következő 5 évben?

Likár-Nagy Xénia: Örülnénk, ha lenne két egészséges gyermekünk. A munkában előrelépést várok mindkettőnknek, és ha megfelelő lehetőség adódik számunkra, akkor hazaköltözés – utóbbit lehet, hogy inkább a 10 éves tervbe tenném. Akárhol is él az ember, akármilyen jólétben és minőségben, a szíve mindig hazahúz, ahogyan az enyém is.

– Boros Norbert –



Sporthírek






hirdetés