Ki ünnepel?
Lehetek ünneprontó? Leszek. Kövezzenek meg
érte, de nekem a 2010-es esztendőben a magyar
kultúra napja éppen az
ellenkezőjét juttatja eszembe.
Égerházi Péter
jegyzete
Szép gondolat volt ugyan 21 éve a
Himnusz születésének
évfordulója tiszteletére ezt a
napot kinevezni, de ugyan hányan tudnák,
ha megkérdeznénk, mire fel ma ez sok
dögunalom előadás,
kiállítás, meg holmi
megemlékező rizsa.
Sehol egy jó kis szuperbuli, celebsó
(pfuj!!) vagy óvodások által is
megválaszolható hipergagyi
kérdés.
Persze arról sincs információjuk,
és ha lenne, se zavarná őket, hogy a
közelmúltban egy debreceni
könyvesbolttal kevesebb lett, s amikor a
becsődölt üzlet tulajdonosa egy
könyvtárnak felajánlotta a
nyakán maradt árukészletét,
azt a választ kapta, hogy elfogadják, ha
elszállítja nekik. Kölcsey –
jóllehet neki állít emléket
e nap – foroghat a sírjában.
Merthogy a kultúra legyen magas vagy csak
hétköznapi nem árulható egy
gyékényen a „móunika
sóuval” a „józsi
baráttal” és hasonló,
problémamegoldó köntösbe
bújtatott csatornaszennyel, nagy őt
és feleséget kereső
blődségekkel.
De, senki ne ringassa magát tévhitben,
hogy a kereskedelmi televíziók
műsorszerkesztőit kárhoztatnám!
Nekik a nézettség diktál, ön
voksol kedves néző a
kultúrszemétre.
Mint, ahogyan ön nem adja át a
helyét egy kismamának a buszon,
bömbölteti ablakba kitett
hangszóróban a mulatóst vagy a
reppet, és az ön hiányában
maradnak el értékes
előadások.
Ma van a magyar kultúra napja, a többi
364-en meg a kulturálatlanságé.
A szerző korábbi jegyzetei:
