Kettes villamos – Csaknem két év vitatott

Akt.:
Kettes villamos – Csaknem két év vitatott
Debrecen – Nyugvó állapotra jutott a 2-es villamospálya-építés, már ami a munkálatokat illeti, hiszen ahogy előző nap arról beszámoltunk, szinte teljes hosszában leállt a munkavégzés.

Ennek okáról továbbra sem kaptunk választ a kivitelezőtől, így feltételezhető, ott is a jövő heti döntésre várnak. Erről már Varga László városfejlesztési főosztályvezető, a projekt megvalósító egység vezetője beszélt kérésünkre. Elmondta, a már ismert vitapontok (például területátadás időpontja, időközbeni tervmódosítás) ügyében egy jónevű független döntnököt kértek fel a kérdések tisztázására. A kivitelező ugyanis csaknem két évvel hosszabb határidőt reklamál az idén május 31-edikén lejártnál. (Emlékezetes a konzorcium vezető vállalkozása, az Arcadom Zrt. tulajdonosa, Demján Sándor is úgy nyilatkozott néhány hónapja a Figyelőnek, hogy csak idén áprilisban kapták meg a teljes munkaterületet. Lehet, hogy ez jogi csűrés-csavarással védhető, de az útfelbontásokat, forgalomkorlátozásokat több mint egy éve elszenvedő debrecenieknek értelmezhetetlen.) Ezek után kíváncsian várjuk a jövő heti döntést, amelyet azonban mindkét fél a bíróságon megtámadhat, és végső soron a szerződés is felbontható.

HBN-ÉP

Olvasói levél: Hát magyarázd, el mitől (nem) megy a villamos…

Egyetlen pillanatig sem kívánok plagizálni a D. Nagy és a Frakció egykori slágerével. Csak ez a némi kis torzítás jutott eszembe akkor, amikor a debreceni 2-es villamos kapcsán az ATK Konzorcium „A”-ja, az Arcadom Zrt. nyilatkozatait olvastam.

Mert tudják, mi a süket duma? Azok a nyilatkozatok, amelyeket az Arcadom Zrt. írt az ellene felhozott érvek ellen. Valahogyan úgy vannak az egész történettel, mint az a bizonyos házastárs, aki inflagranti találja élete párját egy harmadikkal, és az éppen vétkező fél azt mondja döbbent társának: „Drágám! Most bebizonyíthatod, hogy jobban hiszel nekem, mint a saját szemednek!”

Ugyanis a kétségbeesés olvasható ki közleményeik minden szavából. Alapos, és megfontolt a hangnem, ugyanakkor a napnál is világosabb, hogy a konzorcium „vezető ereje” a gyakorlati életben voluntarista szemléletű, vagyis akaratvezérelt. Ergo, így képzeli el az ilyen bonyolult és összetett, rendkívüli hozzáértést, körültekintést igénylő, kifinomult, és érzékeny, többváltozós függvényhez igen, ám matematikai törvényszerűségekhez még véletlenül sem hasonlítható műveletek finom szövésű láncolatát, mint – az úgynevezett – vonalas jellegű építmények kivitelezését. És hogyan is mozoghat, miként is érezheti magát ebben a rendszerben a „konzorcium vezető ereje”? Valahogyan úgy, mint az elefánt a porcelánboltban!

Történt ugyanis, hogy jómagam is érdekelt vagyok a debreceni 2-es villamos kapcsán. Mint az e témában járatos mérnöknek, rengeteg időm, rengeteg munkám, és értelemszerűen rengeteg pénzem fekszik a projektben. Olyan pénzem, amelyet az elvégzett munkámért – még – nem fizettek ki. Álláspontom szerint 2011. augusztus 31-e óta tartoznak. A „konzorcium” álláspontja szerint 2011. szeptember 1-je óta. Micsoda különbség! Ugye?

Nos, kérem! Valahogyan így működik a logikájuk. Az a logika, amely arra épül, azon alapszik, hogy ők „budapestiek”, mi meg „vidékiek” vagyunk. (Mondjuk, én már a kezdetek kezdetétől igyekeztem a tudomásukra hozni, hogy ez a gyarmattartó-gyarmat hangulatú és hangnemű, kvázi csendőr pertura nem vagyok, nem lehetek vevő. Természetesen, minden érvelésem süket fülekre talált. Ugyanis „ők” képtelenek tovább látni az orruk hegyénél. Elvégre, „pestiek”! A kör meg bezárult.)

A valóságban hogyan is működhetett ez a projekt? Gyakorlatilag csak részigazságok kerültek eddig a napvilágra. Az egyik állít, a másik tagad. Olyannyira, hogy még a tényeket is megcáfolja. Lehet én, lehet, mi tudjuk ezt az egész történetet rosszul, ám valahogyan azt érzem, azt érezzük, hogy hosszú-hosszú hónapok óta egyrészt nem jutunk hozzá a járandóságunkhoz, másrészt meg már a kés a nyakunknál. Elvégre, sem a sarki fűszeres, sem a bank, sem pedig az adóhivatal nem fogadja el ezt a helyzetet. Ők kérnek, követelnek. Tőlem, tőlünk.

Kívánom, hogy ne legyen igazam! Mert valahogyan úgy érzem, párhuzamosan három „nem budapesti” – szándékosan kerülöm mindig, így most is a „vidéki” jelzőt – szóval, három „nem budapesti” villamos projekt futott. Az egyik Miskolcon, a másik Szegeden, a harmadik Debrecenben. (Hol máshol is futhatott volna? Hiszen jelenleg e három nagyvárosban van villamosközlekedés.) És a derék budapestiek egyfajta pilótajátékként kezelhették a három projektet. És hogyan, miként bízhattak az esetleges sikerben? Ha valaki figyelmesen olvasta a híreket, akkor olvashatta, hogy Pécsett is, meg Keszthelyen is – pontosabban a sármelléki repülőtér és Hévíz között – terveztek villamos vonalakat. Sőt! Pécsett, tekintettel a város észak-déli keresztmetszetének szűkösségére, még egy metróvonal építését is fontolgatták. És minden bizonnyal joggal reménykedhettek abban a debreceni projektben is érdekelt fővállalkozók, hogy ők ott is nyerhetnek. Így egy tényleges pilótajáték módjára, és ha a „majd lesz valahogyan” elven kiviteleznek, vagy kiviteleztetnek annyit, amennyit csak tudnak, kaszálhatnak annyit, amennyit nem szégyellnek. Valamint annyit próbálnak az eddigi projektekből lenyúlni, amennyit csak tudnak, mert majd jön Pécs, Keszthely, esetleg Győr is. Mert Győrben is dédelgettek egy időben álmokat. Pécsen írják még a pályázatot, ám még nem nyújtották be. Keszthelyen vita van a három település között, mert a nem túl nagy településnek számító Sármellék, meg még Hévíz is azt mondja, hogy Keszthely csak és kizárólag a saját tömegközlekedési anomáliáit szeretné valamelyest orvosolni, meg egyébként is „Közös lónak túros a háta!” Győr meg pihenteti még a terveit. Így aztán, Debrecen külön bejáratú pechére, egyelőre mi maradtunk a sor végén.

Ráadásul, az utolsó szóig igaz, hogy „A” konzorcium szobatudós ügyvédek hadával olyan, egyébként 16 oldalas szerződést fogalmaztatott, amely arról szól, hogy adott esetben még véletlenül se fizessenek. Vagyis, legyen mindig egy újabb és újabb, ha kell még újabb ürügy a nemfizetésre.

Újfent említem, csak és kizárólag a tapasztalataim íratták a fenti sorokat. És csak és kizárólag, mint nyitott szemmel járó, és a témában valamelyest jártas mérnök raktam össze egy képet. Ez a kép pontosan annyira lehet ködös és homályos, mint maga a beruházás, illetve annak részletei. Amelyek ugyan a résztvevők állításai szerint külön-külön igazak vagy majdnem igazak, ám az összkép inkább a semmilyenre hasonlít, mint a valamilyenre.

A „majdnem”-ről meg tudjuk, hogy a majdnem elért vonatot bizony lekéstük. És ha már lekéstük, akkor magyarázhatjuk a bizonyítványunkat, mint ahogyan a „A” konzorcium is magyarázkodik. Miközben ez a gazdasági, gazdálkodási közösség minden eresztékében csikorog, nyekereg, mert bizony nagyokat nyögve görnyedezik az egész tákolmány a tények súlya alatt. Erősen és erőteljesen! A pálya meg nem épül. És ez is tény. A kihelyezett táblákon meg ott olvasható a határidő: 2012. május 31. És ez is tény. Meg az is, hogy ilyen hozzáállással csak a „cimbik” imitálhatnak valamit a nyomvonalon, ha kitavaszodik, ám érdemi munkavégzésre ne számítson debreceni vállalkozótól vagy vállalkozástól „A” konzorcium. Fizessen! És talán elkészülhet a pálya. Mondjuk akkorra, amikorra az első ideszánt villamos megérkezik. Talán! Ehhez viszont több alázat, még több hozzáértés, és végtelen korrektség lenne részünkről az elvárható. Hiszen, mi nem csak a pénzért, nem csak a munkáért dolgozunk vagy dolgoznánk a beruházáson. Hanem azért is, hogy ha lesz még 2-es villamos, és még mi is leszünk akkor, amikor nagyapák vagy nagymamák lehetünk, akkor oda elvihessük, vagy azzal, azon utazhassunk az unokánkkal, és büszkén mondhassuk neki „Én is itt voltam, én is csináltam, én is építettem. És ma is megy, működik!” És ezen érzéstől megfosztani a tenni vágyó, a tenni akaró helyi szakembereket legalább akkora bűn, mint hülyének nézni, tartani őket, és nagyon gyenge lábakon álló, látenciáknak is nehezen nevezhető ürügyek felhozatalával nem fizetni.

 

Installáció a 2-es villamosról:

Kettes villamos: