Kétszer kelesszük a farsangi fánkot

Sokak egyik kedvenc édessége a fánk, Nikola és Ákos is közéjük tartozik
Sokak egyik kedvenc édessége a fánk, Nikola és Ákos is közéjük tartozik - © Fotó: Kozma István
Miskolc – A farsangi ízek alapja az alkoholos összetevő, mert a jelmezes ünnep a mulatozás időszaka.

A legtöbbek által kedvelt farsangi fánk összeállításában Cserei Lászlóné Hős Piroska szakács, szakoktató segítségét kértük, aki a Luxemburgban november 24-e és 28-a között megrendezett szakács-világbajnokságon egyéni indulóként bronzérmes lett. A Szentpáli István Kereskedelmi és Vendéglátó Szakgimnázium és Szakközépiskola tanáraként pedig sikeresen készítette föl diákjait a január 15-ei Schnitta Sámuel gasztronómiai emlékverseny régiós elődöntőjére.

– Úgy gondolom, hogy azért alakult ki a farsangi fánk hagyománya, mert a barackíz vagy lekvár, ami rákerül a tetejére, alkoholt, azaz rumot tartalmaz. Ettől is vált különösen közkedvelt desszertté ebben az időszakban a porcukorral is édesíthető pikáns fánk, hiszen a tavasz közeledtével mindenki a mulatozásra gondol és készül – magyarázta Csereiné Hős Piroska.

Szlovák aromák

Egyik idős, nyolcvanhárom éves olvasónk szívesen megosztotta lapunkkal unokái kedvenc ételét, és beszámolt a farsangi konyhával kapcsolatos főzési szokásairól is.

– Fánkot nemcsak farsangra készítek, bár ennek az időszaknak a kedvenc étele, hanem névnapra, születésnapra és más családi összejövetelre is szívesen csinálom, ahogy például palacsintát is, de nálunk a sós sütemények viszik a pálmát. A három unokám mindig azt mondja, hogy a nagyi csinálja a legjobban a süteményeket, de más ételeimet is dicsérik. Nemrégen a fiúunokám Szlovákiában síelt, és a legnagyobb ajándék az volt számomra, amikor mesélte, hogy ott ugyanúgy készítik a bablevest, mint ahogy én főzöm – mesélte Dovák Lászlóné.

– A Martintelepen nőttem föl, ott jártam iskolába, és a tanítóképzőt is Miskolcon végeztem el, majd pedagógusként dolgoztam harminc évig. Azért szerettem azt a környéket, mert a városon belül is jó közösség volt. A férjem most lesz két éve, hogy elhunyt, ő a rántott krumplilevesemet szerette a legjobban, de talán a határ közelsége miatt gyakran fogyasztottunk szlovák eredetű ételeket. Az egyik unokám kedvence a cinke nevezetű, nagyon egyszerű, de ízletes étel, amit viccesen ő csak pacsirtának hív – osztotta meg velünk történetét a nagymama.

Pánkó, siska, pampuska

A farsang napjainkban is legismertebb és legkedveltebb étele a fánk. Sokféleképpen hívják, és talán még több receptje van: erdélyi neve pánkó, a Felvidéken siskának, a palócok pampuskának nevezik. Általában könnyű tojásos tésztából készül, de sok más variációja is lehet (burgonyás, csöröge). Készíthetjük töltve vagy töltetlenül is, sósan vagy édesen – és természetesen egész évben falatozhatunk belőle.

Számos babona fonódott össze a fánk nevével. A Szerémségben például azért készítették, hogy a vihar el ne vigye a háztetőt. Régen a farsangi időszak a párkeresés időszaka is volt. A lányok fánkot adtak annak a fiúnak, akit kiszemeltek maguknak, a fiúk pedig fánkocskának becézték kedvesüket. Ha egy pár együtt tört ketté egy fánkot, szinte biztosan közel volt az esküvőjük, ugyanis a fánk oldalán körbefutó szalag a karikagyűrű jelképének számított. Egyes források szerint Olaszországból származik, feltételezések szerint Beatrix közvetítésével került be Mátyás király udvarába, de sok érdekes történet kapcsolódik még a fánk megjelenéséhez Európában. Magyarországon egyébként a 19. században terjedt el széles körben.

Detzky Anna


Farsangi fánk

Hozzávalók: 1 kiló liszt, 5 deka élesztő, 10 deka cukor, késhegynyi só, fél liter tej, 10 deka margarin, 3 tojássárgája, rum, baracklekvár

Elkészítés: Egy deci tejből kevés cukorral, élesztővel és pici sóval kovászt készítünk. Utána meglangyosítunk körülbelül két deciliter tejet, cukrot és egy kevés sót, majd hozzáadjuk a kovászt és a zsiradékot. A tojássárgáját úgy érdemes belekeverni, hogy amikor a többit már összegyúrtunk, akkor kis üreget készítünk a masszába, és abba öntjük bele. A maradék tejet is fellangyosítjuk, és hozzáadjuk, hogy se nagyon kemény, se nagyon nyúlós ne legyen a tészta. Olajjal is elkészíthető, de margarinnal finomabb lesz a fánk. Az így összeállt massza körülbelül 5-10 dekányi, amihez fél kiló–60 deka lisztet adunk hozzá, hogy jó állagú kelt tésztát kapjunk. Dagasztás közben törekedjünk rá, hogy szellőssé tegyük a tésztát, amit úgy érhetünk el, ha kézzel alulról fölfelé dagasztjuk mindig. Ha géppel csináljuk, akkor figyeljünk rá, hogy levegő menjen alá. Egészen addig végezzük ezt, amíg duplájára nem nő, és elválik az edény falától. A műveletet langyos helyen érdemes végrehajtani, a végén pedig takarjuk le konyharuhával. Van, aki modernebb kelesztőtálba teszi, vagy langyos vízre helyezi, mert ez gyorsítja a kelesztést, de a lényeg, hogy a tészta duplájára nőjön, amihez legalább fél óra szükséges. Amikor az egész megkelt, akkor nyújtótáblán kinyújtjuk körülbelül két centi vastagságúra, fánkszaggatóval kiszaggatjuk, és ismét legalább 40-45 percig kelesztjük. Ennek ideje attól függ, hogy mennyire langyos helyre tesszük. Aztán bő olajban kisütjük, első körben fedő alatt, ami szintén hozzájárulhat, hogy szép szalagos legyen körben a fánkunk. Második körben megfordítjuk, és már nem fedő alatt sütjük. Arra kell ügyelnünk, hogy amikor elkezdjük sütni, akkor ne legyen túl forró az olaj. Hideg pedig pláne ne legyen, mert akkor hirtelen megég, és a közepe nyers lehet, illetve megszívja magát olajjal, és élvezhetetlen lesz az édesség. A fánk tetejére rummal kevert baracklekvárt teszünk.


Elsőként Dovák Lászlóné receptjét olvashatják, a Cinkét. A második finomságot az interneten találtuk, miközben könnyű téli salátát kerestünk a hét végére.

Cinke

Hozzávalók: 6 közepes burgonya, 5 deciliter víz, só ízlés szerint, 2 csapott evőkanál finom liszt, olaj, vagy zsír

Elkészítés: A krumplit megtisztítjuk, kockára vágjuk, sós vízben megfőzzük, leszűrjük, de nem öntjük le az összes vizet róla. Marad egy pici lé. Lisztet teszünk a megfőtt krumplira, és krumplipürét készítünk belőle. Az a titka, hogy nem szabad nagyon hígra, de keményre se készíteni, mert akkor túlságosan lisztízű lesz. Aztán egy edénybe egy evőkanál zsírt vagy olajat teszünk, és kanállal halmocskákat készítünk a masszából, amit egyenként belehelyezünk a lábosba, tetejére túrót halmozunk. Ha nagyon vizes a túró, akkor kinyomkodjuk előtte. Betesszük a sütőbe, majd a jénai tálban megpirítjuk.

Majonézes vöröslencse-saláta

Hozzávalók: 25 dkg vöröslencse, 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, olívaolaj, 2 babérlevél, 1 tojássárgája, étolaj, só, tejföl, mustár, nyírfacukor, vagy egyéb cukor, tejföl

Elkészítés: A vöröshagymát kockázzuk fel apróra. A fokhagymát zúzzuk össze. Kevés olívaolajon dinszteljük meg a vöröshagymát, és futtassuk meg a fokhagymát. A megmosott lencsét és a babérleveleket, 1 kk mustárt és a sót adjuk a hagymához, és öntsük fel kevés vízzel. Annyi víz kell csak hozzá, amit elfő, így adagolhatjuk több lépésben is. Hagyjuk a lencsét megfőni kb. 10-15 perc alatt. Amennyiben esetleg sok vizet adtunk hozzá, szűrjük le, majd hűtsük le.
A tojássárgáját tegyük keverőtálba, és állandó keverés mellett az olajat – lassan, kezdetben szinte cseppenként adagolva – habverővel keverjük hozzá.
Ízesítsük a majonézt sóval, cukorral, mustárral, majd keverjünk hozzá tejfölt, és adjuk hozzá a kihűlt lencsét.
Lehűtve tálaljuk.