Két zenei világ, egy család

Harazdy Eszter és Rost Andrea
Harazdy Eszter és Rost Andrea - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – Közös szenvedélyt írt a partitúrájukba a jó Isten, és ők kottahűek.

Fel kell nőni ahhoz, hogy akár egy egyszerű főzést oldottan tudjon egy nő végezni édesanyja társaságában. Képzeljük el, mit élhet át az, aki ugyanazt a pályát választja, amiben az anyukája világhírű, s egy színpadra lép vele. Harazdy Eszter mára őszintén tudja élvezni a családi zenélést. A közös alkotás élménye felülkerekedett a korábbi megfelelési vágyon – az operaénekes erről hétfőn beszélt a Libri könyvesboltban egy nappal a Kincseink című koncert előtt, amelyet a Kölcsey Központban adott édesanyjával, Rost Andreával, a Kodály Kórussal, valamint a filharmonikusokkal együtt. Az ifjú énekes vallotta: az izgatottsága bizonnyal csak saját belsőjéből táplálkozott, hiszen a szülei az élet nagyobb kérdéseiben is „hagyták hibázni”. Sosem telepedtek rá terveikkel, nem terelték a zenei hivatás felé, nem szóltak bele az élete folyásába. – Kisebb koromból sem ismerős az érzés, hogy valamit csak dacból megtegyek, mert nem volt erre szükség – mondta.

Nincs megtanult szerep

– Nem óvhatjuk meg mindentől a gyermekeinket, van, amit meg kell tapasztalniuk, még ha vele együtt mi is megszenvedjük az esetleges botlásaikat – hangoztatta a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes, érdemes művész. Rost Andrea hozzátette: minden kapcsolatban tiszteletben kell tartani a másik akaratát, gondolatait. Később, a beszélgetést moderáló Fórizs Ildikó egyik kérdése nyomán kiderült: ez az elv nemcsak az emberi viszonyaiban, hanem az előadásaiban is meghatározó. „Interpretáló művészek vagyunk, ezért szerintem pontosan ugyanazt kell csinálnunk, amit a zeneszerző előírt, alázatosnak kell lennünk. Az igazi alapos munka ott kezdődik, hogy a kottába írtakon belül milyen szabadságot engedek meg magamnak” – fogalmazott. Elárulta, a korábban már megtanult dalok kottáit mindannyiszor előveszi, ha újra játssza az adott szerepet, és mindannyiszor felfedez valamit, amit addig másként csinált.

A fellépések előtti drukkról is szóltak: mindketten elcsendesednek, és a produkcióra koncentrálnak, Andrea minden színpadra lépés előtt keresztet vet, mert, mint mondta, „anélkül a hatalom nélkül semmi nem megy”. Míg az anya jól kontrollálja a lámpalázát, lánya nagyon izgulós, de a pódiumra állva megszűnik a szorongás.

Izgalmas kísérletezés

Az énekesek bár iskoláikat tekintve hasonló úton indultak, nagyon különböző módon igyekeznek megismertetni az emberekkel szenvedélyüket, azt, hogy mit adhat a zene. Míg Rost Andrea három évtizede jórészt klasszikus operákkal és operettekkel járja a világ legnagyobb színpadait, addig Eszter a modern zene felé húz. Elhangzott, komplex show-kat alkot, melyekben többnyire saját dalok hangzanak el. Vágya, hogy a nehezebb műfajokat befogadhatóbbá tegye, s olyan közegben népszerűsítse a komolyzenét – vagy annak alapján születő modern számokat –, ahol az nem megszokott: fesztiválokon, diszkókban akár.

HaBe