Szabolcs-Szatmár-Bereg

2008.05.03. 11:00

Emlékek a tarisznyában

<p>Csengetés. Az utolsó. Ünnepi dísz, virágtenger, összegyűrt papír. Öreg gimnázium második emelete, IV.A osztály, a padok hármas sora. Papírzsebkendők. S emlékek garmada.</p>

Függvények és számsorok maradványa a táblán, az iskolarádióban Bonanza Banzai szól, Zsolti a tanterem közepén viccet mesél. Valahogy így emlékszem.

Emlékeim között nincs tananyag, lecke, kötelesség – mert az iskola annál több.
Óránként a szünetek tíz-húsz perce, évente az osztálykirándulás napjai. Percek? Napok? Dehogy! Végtelennek tűnő idő felhőtlen, boldog felszabadultsága, majd a csengő hangjára jelentkező izgalom, a tanítási óra fegyelme, a tollak sercegése, a krétapor illata.

Távoli arcok… a tanároké, az osztály- és iskolatársaké, s a gimnázium névadójáé, akinek bronzba öntött tar fejét fényesre simogatta a fizika órára libasorban haladó, felelésmentességre áhítozó diáksereg. Összekovácsoló erő, személyiségformáló közeg – ez is az iskola. Az első közszereplések színtere. Sikerek, kudarcok, világmegváltó vágyak, szorongások, emlékezetes sérelmek, egy életen át őrzött dicséretek. Mély barátságok elszakíthatatlan szálai, megkopott fényképek emlékezetünkben újra és újra megelevenedő eseményei. Ez mind az iskola.

Csengetés. Az utolsó. Hétfőn kezdődő érettségi, majd egyetem vagy munkahely. Sok minden megváltozik, de valami megmarad: a diákévek emléke.

- Koncz Nóra -

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!