Készültségben az állatmentők

Dr. Dancsházi Tibor 1998-ban alapította
kolléagájával a Vezér
Állategészségügyi Centrumot. Az
állatok magas színvonalú
egészségügyi
ellátását tűzték ki
célul.  Video Video Video


Először csak délután voltak
nyitva, mára hat állatorvos
dolgozik náluk, három asszisztens illetve
a gyógyszertárban és a
laborban is dolgoznak még hárman. Lassan
egy éve egy állatmentő autót
is felszereltek, hogy minél gyorsabban el
tudják látni a bajbajutott
házi kedvenceket.


 

HAON: Egyre nagyobb lett az
intézményük. Ezek szerint nagyobb
lett az igény is az Önök
szolgáltatásaira. Mit gondol, mi ennek az
oka?

D.T.: Már nem csak
kedvtelésből, hanem
társállatként tartják a
kedvenceket a gazdik és szinte
családtagként kezelik őket.


 Ha betegek, akkor nem a pénz
számít, hanem hogy meggyógyuljanak
és minél tovább együtt
maradhassanak.


Egy nap alatt körülbelül harminc
állatot látunk el. Legtöbbször
kutyát és macskát. Érdekes,
hogy kutyus betegünk több van, de a
cicák inkább a
visszajáróak. Azért is, mert
ők elkóborolnak, összeszedik a
fertőző betegségeket, illetve
közlekedési balesetnek is gyakrabban esnek
áldozatul. Egyre több egzotikus
állat kerül hozzánk, mint
például csincsilla, törpe nyuszi,
vadászgörény vagy
kaméleon.

HAON: Milyen problémával
jönnek a leggyakrabban?

D.T.: A cicáknál a
fertőző betegségek illetve
ortopédiai problémák
szoktak jelentkezni. Nyáron sokszor fordul
elő, hogy a macska kiül az
ablakpárkányra, és amikor este
hazaér a gazdi, kinyitja az ajtót, a
huzat becsapja az ablakot, és kiesik az
állat a sokadik emeletről.


A póráz nélkül
sétáltatott kutyusok esetében
gyakori, hogy átrohan az eb az úttest
túl oldalán lévő
fajtársához, és eközben
megtörténik a baleset. 


Kicsi állatoknál nem ritka, hogy a
figyelmetlen gazdi rálép vagy
odazárja az ajtóval. Az egzotikus
állatok esetében sokszor nem ismerik a
tartási, takarmányozási
sajátosságokat, például
milyen nagyságú élettér,
hány Celsius fok, milyen páratartalom
szükséges az állatka
tartásához illetve hogyan
és mivel kell takarmányozni.

HAON: Miért döntöttek
úgy, hogy beszereznek egy teljesen felszerelt
mentőautót?

D.T.:Gyakran hívtak ki minket
külső helyszínekre, ahol gyors,
életmentő beavatkozásra volt
szükség. Csak a közvetlen
életveszély
elhárítása után tudtuk
beszállítani az állatot a
rendelőbe. Többször szükség
volt intubálásra, mesterséges
lélegeztetésre és
infúzió bekötésére,
ehhez pedig ezzel az autóval olyan
feltételeket  biztosítunk, mintha
egy jól felszerelt rendelőben
lennénk. Napi három-négy
sürgős riasztást kapunk, de
körül-belül ennyi a kapacitásunk
is. Főleg balesetekhez,
sürgősségi
betegellátást
igénylő helyzetekhez, nyáron
például hőgutához
hívnak minket. Sokszor idegenek szólnak,
hogy az út szélén láttak
bajba jutott állatot és segíteni
szeretnének rajta.

HAON: Melyik eset volt az, ami nagyon
meghökkentette Önöket?

D.T.:Évekkel ezelőtt egy
kutyust bezártak a
fürdőszobába. Azért
jöttek hozzánk, hogy sokat hány az
állat. Megműtöttük, és
mint kiderült, lenyelte a zuhanytálca
dugóját lánccal együtt, benne
volt még egy szétrágott
fél törülköző és a
felmosónak a darabjai. Három napja pedig
egy cicust hoztak. Ő a tulajdonos
kezéből kikapta a tűt és
lenyelte. Megműtöttük,
találtunk még a gyomrában
két fogpiszkálót is.