Helyi közélet

2014.08.15. 07:32

Olvasói levél: Az új Békás-tó öreg szemmel

Debrecen - A Naplóban olvastam, hogy már látogatható az új Békás-tó. Délután el is indultam, hogy megnézzem. A villamosról leszállva előbb a régi Csónakázó-tó helyén épült létesítményt néztem meg. Szépnek találtam, tetszett, hogy sok gyerek tapicskolt, volt aki fürdött is benne.

Debrecen - A Naplóban olvastam, hogy már látogatható az új Békás-tó. Délután el is indultam, hogy megnézzem. A villamosról leszállva előbb a régi Csónakázó-tó helyén épült létesítményt néztem meg. Szépnek találtam, tetszett, hogy sok gyerek tapicskolt, volt aki fürdött is benne.

Mentem tovább, mikor a kapuhoz értem, felrémlett bennem egy szépséges kis villa képe. Sokáig lakatlan volt, majd megvette valaki 14 millió forintért. Sokan felhördültek erre, az illetékesek azzal csitították a népet, hogy azért adta el a város ilyen olcsón, mert csak az a telek van hozzá, amin az épület áll. Különben is csak az eredeti szerint lehet felújítani, nem lehet belőle szórakozó helyet építeni – ahogy azt egyes rosszhiszemű emberek mondják. Úgy kezdték a „felújítást”, hogy lebontották a tetejét, hosszú ideig úgy hagyták, aztán mikor már jól beázott, „sajnos” le kellett bontani. Épült is a helyén egy kacsalábon forgó épület (szórakoztató jellegű). Van már hozzá terület is, parkoló, terasz, melléképület stb. (Hány fát vágtak ki ezért?) Na de hagyjuk a csúf gondolatokat.

Sétálgattam, nézelődtem, nagyon tetszett a játszótér. Átmentem a pallón, ami hídnak nem mondható. A hídnak van korlátja, ami szép is meg hasznos is. Szép a kidolgozása (persze fából van), rá lehet könyökölni és – csak úgy – nézni a vizet. Hasznos, mert megvédi a szeleburdi gyerekeket, meg a szédelgős öregeket, nehogy beleessenek a vízbe.

Az utat borító murva recsegett a talpam alatt, de azért csak mentem. Megnéztem a szabadtéri színpadot is, illetve csak belestem egy résen. Elfáradtam és elindultam hazafelé. Gondoltam, hogy közelebb van a klinikai villamosmegálló tehát arra indultam. Volt is ott egy irányjelző tábla, nyíllal mutatta a kijáratot. Előttem ment egy nő és egy férfi, ők hamarabb odaértek, mert be volt zárva, délután fél hatkor. Hirtelen rabnak éreztem magam, aki be van zárva. Vágyakozva néztem az éppen beérkező villamost.

Tanulság: egy 86 éves öregasszony ne induljon el egy ilyen kalandos útra!

(Megjegyzés: levélírónk éppen az esti átadás napján járt ott, ezért találta zárva a kaput – a szerk.)

- Szécsi Imréné, Debrecen -

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában