Keserédes medialitás

A sajtó és a társadalom soha nem volt annyira egymásra utalva, mint most, a 21. század elején. A médiával való kapcsolatunk fontos érintkezési pontotokat jelent hétköznapjainkban. Dr. Nagy Zoltán írása.

Normát, erkölcsöt, magatartásmintát közvetítenek, értékeket, alapeszméket, szellemiséget sugároznak fogyasztóiknak. A tömegkommunikációs eszközök az egyén véleményformálásának tényezői. Mindazonáltal – már csak a hatalmas kínálat okán is – segíteni kell a médiahasználót az eligazodásban. Ha másért nem, mert az ember nem puszta játékszere az őt érő hatásoknak, hanem a változásokat nem figyelmen kívül hagyó aktív személyiség, aki nem tétlenül szemlélődik, hanem formálja a világot. Ha a média torz tükröt tart elénk, értelmezhetetlenné válnak a történések.

A tartalomszolgáltatótól elvárható, hogy cselekvésre buzdítsa a gondolkodni vágyó egyént, konstruktív életvezetésre sarkallja, távol tartsa téves rögeszméktől. A média küldetése iránymutatás: mi a jó és a rossz, mi a hasznos, mi a haszontalan, mi a követendő, mi az elvetendő. Az értelmes megnyilvánulás és a kínálati szelekció mind a küldő, mind a befogadó oldalán elvárható. A civil társadalmat szolgáló médiaplatformok igyekeznek ezeket közvetíteni. Az identitástudat és az információs státus eredőjeként olyan közösségszervező erő jelenik meg, ami előrevivő vitákra ad alapot. Ha ez nem így van, populista és demagóg érzések kerítik hatalmukba a sajtó boszorkánykonyhájából falatozni kívánókat.

Adódik a kérdés: végtére is hasznunkra vagy kárunkra van a média abban a gondolatvadászatban, aminek naponta részesei vagyunk? A tömegkommunikáció az ismeretek széles spektrumát tartja elénk, már-már az emberi értelem és befogadóképesség határain túlmutatva. Kétségtelen, a szinte percenként megújuló információzuhatagot nem könnyű kezelni. Mégis, aki nemcsak néz, hanem lát is, elválasztja a búzától az ocsút. Mint ahogy az is igaz: a média személyiségépítő és személyiségromboló hatása egyszerre jelentkezik, csakúgy, mint ahogy a sajtóágak társadalmi presztízse is eltérő. Reprezentánsaik különböző színvonalon kínálják portékáikat.

A legfontosabb érték a mérték iránti érzék. Nem elég fölkelni, fel is kell ébredni! A legnagyobb hipnotizőr maga a valóság, miközben az ember szabadságfoka egyénfüggő. Az iparosodó média új felhasználói viselkedést generál. Kevésbé elmélyültet, mint az volt egykoron, sokkal inkább a felületesség keríti hatalmába a ma emberét. „Összeeszik” mindent: finomat és kidobni valót, gondolván, így csillapítja étvágyát. A tömegkommunikáció űzi, hajtja az embert, nem hagyva gondolkodási időt, folyamatos késztetésben tart. Ez azért veszélyes, mert a közösségek tagjai figyelemmel kísérik a médiából ömlő információáradatot, és minden racionalitást sutba dobva igyekeznek átfogó képet látni a világból, holott annak egyszerre csak egy szelete tárul elénk.

Az életstílust meghatározó dimenziókban a média a társadalom szövetét vetíti elénk. A sajtószemlélet komplex hatások eredménye. Az egyén viszonyulása az információkhoz szociálpszichológiai ágensek összessége, és mint ilyen, a média hidat is kell, hogy építsen a szűkebb és tágabb közösségek között. Az egy nyelven beszélés megvalósítása a tömegkommunikáció feladata. Az üzeneteknek az egyenlőség elvén kell szólniuk, a közös nevező megtalálása nélkül a differenciálódás erősödik. Szétszakad a közösség, elmarad a nemzeti minimumban való kiegyezés konszenzusa.

A hétköznapi emberek is hamar felismerik, ha hamis individualizmus igaz kollektivizmussal áll szemben. Az értékválasztás, az orientáció, a megismerő gondolkodásmód a médiában attól függ: mit helyez a középpontba és mit a perifériára. A sajtó terepe az az átviteli mező, amit ha bejárunk, egy olyan szimbólumrendszer birtokába jutunk, ahol a kommunikáció oda-vissza működik. Ez a média kínálati és keresleti oldalán egyaránt való. Közhely bár, de igaz: a közügyek magánügyek sokasága. Eme sajátos tranzakció bontakoztatja ki a körkörös és szakadatlan folyamatként felfogható hétköznapi medialitást. A közlési formák össz­társadalmi kontextusban eltérően jelentkeznek. Bernard Shaw úgy véli: „Az embernek nem csak az a fontos, mi jut a száján keresztül a gyomrába, hanem az is, hogy mi jut a szemén és a fülén keresztül a fejébe.” A médiapiaci versengés új alapokra helyezi a tartalomkészítők és fogyasztók szándékát.

(A szerző a DRHE docense, médiakutató, a neveléstudományok doktora.)








hirdetés