Kertész Imre halála – Német lapok és hírportálok is megemlékeztek Kertész Imréről

Berlin – Több német lap és hírportál, köztük a közszolgálati televízió, a Süddeutsche Zeitung és a Die Zeit weboldala is megemlékezett csütörtökön Kertész Imréről.

Az ARD országos közszolgálati televízió tagesschau.de című hírportálján A lelkének megmentője címmel közölte Natascha Freundel nekrológját, aki kiemelte, hogy Kertész Imre “témája a kudarc volt, de még inkább az élet méltóságteljes folytatása” a kudarc után.

Az irodalmi Nobel-díjas magyar író így a “csak azért is” hozzáállásával viszonyult a holokauszthoz és a szabadság hiányához, és “egyedülálló, ragyogó életművet hagy maga után, amellyel saját magának és olvasóinak bebizonyította, hogy van igaz élet a rossz életben”.

A szerző Kertész Imre életútját ismertetve kiemelte, hogy a magyar írót “boldog emberként kell elképzelnünk, holott kisgyermekként, gyerekként és fiatalemberként sem volt része boldogságban”. Tapasztalatait a Sorstalanságban dolgozta fel, “a csendes megdöbbenés hallatlan nyelvén, amely normálisként fogja fel a felfoghatatlant”.

A liberális Süddeutsche Zeitung online kiadásában A nyelv szolgálója címmel közölt nekrológot Franziska Augsteintől, aki kiemelte, hogy Kertész Imre “visszahúzódó és a legmélyebben barátságos ember” volt, amin a Nobel-díj sem változtatott, és “az élettől nem várt különösebben sokat, annál inkább az irodalomtól”.

Sokáig fordításokból élt, igen keveset keresett és egy “icipici” lakásban élt első feleségével, “irodalmi palotája viszont annál nagyobb volt”.

Könyveit lehet történetekként olvasni, de aki “annyira magasan művelt, mint Kertész, felfedezi bennük a nyugati filozófiát, illetve azt, ami a soá után még tartható volt belőle”.

Franziska Augstein a Sorstalansággal kapcsolatban kiemelte, hogy a regény főszereplője a “náci mészárosok” gondolkodásának természetes eredményeként tekint mindarra a szörnyűségre, amellyel szembesül, és “ez a perspektíva letaglózza és megrázza az olvasót”.

Ha Kertész Imre nem árulta volna el magától, nem jött volna rá senki, hogy a koncentrációs táborban mindent természetesként megélő fiú nyelvezetét mostohaanyjától vette át, akit nem szeretett, és akinek beszédmódjában “a kispolgárság apoteózisát találta meg” – írta a Süddeutsche Zeitung szerzője.

A Die Zeit című liberális hetilap online kiadásában A túlélő címmel közölt nekrológot Fokke Joeltől, aki kiemelte, hogy Kertész Imre “nyelvet talált a kimondhatatlanra”, és munkássága a holokausztnak az irodalom eszközével kifejezett igazságáról szól.

Hangsúlyozta: Kertész Imre csak 1995-ben, a Sorstalanság új német fordításának megjelenése révén kapta meg “az elismerést, amelyet már régen kiérdemelt”, és akkor sem Magyarországon, hanem Németországban.

Ennek oka mindenekelőtt a valamennyi kötetét meghatározó téma, Auschwitz és a holokauszt, amelyről Kertész Imre egy 2001-es keltezésű naplóbejegyzésében azt írta, hogy a németeken és a zsidókon kívül már mindenki megfeledkezett róla.

A Die Zeit szerzője hozzátette: Magyarországon sokaknak nem tetszett, hogy Kertész Imre mindig felhívja a figyelmet a magyar történelemnek erre a feldolgozatlan fejezetére. Az író így 2001-ben feleségével Berlinben bérelt lakást a magyarországi “antiszemita légkör”, valamint annak a hatására, hogy belátta, főleg Németországban vannak olvasói.

Fokke Joel a többi között hozzáfűzte, hogy amikor Kertész Imre 2002-ben megkapta a Nobel-díjat, egy olyan újságban is “szidalmazták”, amely közel áll Orbán Viktor miniszterelnök pártjához, a Fideszhez. Ugyanakkor a kitüntetés bejelentése után alig néhány hét alatt 70 ezer példányt adtak el könyveiből Magyarországon.

Kertész Imre élete “egyfajta tranzitövezetben, állandó száműzetésben leélt élet volt”. Csak Berlinben, utolsó éveiben “érkezett meg valamelyest”, élvezte a város nyitottságát és multikulturalizmusát, és úgy érzete, Németországban szükség van rá. Ugyanakkor ez a fajta élet függetlenséget is jelentett, ami lehetővé tette a holokausztot és annak következményeit “radikális” módon megközelítő életműve megalkotását – írta a Die Zeit szerzője.

A Sorstalansággal kapcsolatban hozzátette, hogy ebből a radikalizmusból 13 évi munkával olyan regény keletkezett, amely “provokáció a holokauszt konvencionális megjelenítésével szemben”. Amint Kertész Imre egy helyen írja, “Auschwitz után nem lehet Auschwitzról az Auschwitz előtti nyelven beszélni” – emelte ki Fokke Joel.

Kertész Imre életének 87. évében, hosszan tartó súlyos betegség után hunyt el budapesti otthonában.

– MTI –








hirdetés