Kérje meg az árát!

Kérje meg az árát!
© Fotó: Derencsényi István
Amikor a Debreceni Szakképzési Centrum főigazgatója tagintézményeik beiskolázási mutatóiról beszélt, megütötte a fülem egy kósza félmondat; e szerint a továbbtanulni szándékozó általános iskolások kétharmada továbbra is az érettségit adó gimnáziumi képzést, míg egyharmaduk a szakképzést, valamilyen böcsületes szakma kitanulását ikszelte be a jelentkezési lapon. Petneházi Attila írása.

Ebből tehát az következik, hogy a várva várt áttörés (bár az oktatáspolitika a kamarával karöltve mindent megtesz érte) a középfokú oktatásban továbbra is várat magára. A rendszerváltozást követően a mindenkori kormányoknak (tegyük hozzá: szisztematikus munkával) sikerült a hazai szakképzés presztízsét olyan szintre zülleszteni, hogy még az a fiatal is nagy ívben elkerüli a szakiskolát, akinek pedig már az oviban is franciakulcs volt a jele. Az állami szocialista nagyvállalatok és a szövetkezetek bedőlésével a gyakorlati helyek megszűntek, a maszek világ meg nem volt képes (igaz, nem is nagyon törte magát érte) betölteni az így keletkezett űrt. Miközben idehaza sok fiatal azzal hessegeti el a szakmatanulás gondolatát, hogy „én bizony nem fogok minimálbérért naphosszat falat rakni”, jó ha tudják, már más a módi. Miként az ügyes kőműves itthon gond nélkül havi több százezret kaszál, odakint az osztrák, német, brit vagy belga munkaadó is kénytelen tisztességes pénzt fizetni a jókezű vendégmunkásának, ha meg akarja őt tartani.

– Petneházi Attila –








hirdetés