Képernyő: Válás magyar módra

Képernyő: Válás magyar módra
Véget ért a nagy focimenet, a láz alábbhagyott, semmi sem áll útjában az uborkaszezonnak. Ilyenkor forró téma sztárjaink magánélete. Főként a szerelmi intimitások csavarják magasra az érdeklődés lámpa-lángját, s a „bulvár” napokig-hetekig szolgál új és új részletekkel. Boda István jegyzete.

A nagy témakörön belül persze vannak emilyen és amolyan esetek. Elsőként mindjárt itt vannak a még csak bimbózó vagy éppen szirmot bontott hajadonok, akik bár már komoly ismeretanyaggal rendelkeznek az érzelmi élménynek eme tananyagában, életkoruk hetyke tündér fölényével a „gombház, sej” magabiztosságát dobják maguk és a másik után. Efféleképpen: hogyha leszakad, egy helyébe ezer is akad! S a szakításnak sem az egyik, sem a másik nem szenvedi meg a drámáját. Mert játékuk édes karomlásában máris ott van az új ígérete.

Az „élemedettebb” korosztályok viszont akár a tapasztalat okán is keserűbb tanulságokkal tesznek pontot csetepatéjuk végére. Panaszuk a képernyő siratófalán visszhangzik. Mintha késztetést éreznének, hogy – a költővel szólva – „festett vérzésüket” országos hírharang tegye nyilvánossá, s gyászuk hangzavarán minél többen sajnálkozzanak. Már, ha sajnálkoznak egyáltalán, mert a közvélemény rafinált, s tudja: eme mutatvány nem őszinte, s nem a bánatnak, hanem a nyilvánosságnak szól. Így, s talán ezért került „fókuszba” az énekesnő jajszava is. Értesítette rajongóit, hogy boldog házassága véget ért. Huszonöt évi együttlét után elvált a párjától. Keresztes Ildikó és Kicska László innentől fogva nem házasok.

A „távirati jelentés” tehát itt aztán véget is érhetne, lényegét tekintve mindent tartalmaz. Lehetőségét tekintve azonban nem. A témában jóval több van. Miként mondani szoktuk volt, az ördög a részletekben lakik, nosza, hát járjunk a végére. S már csak azért is, mert eme bontóper sajátosan egyedi, s utóélete elüt attól a közelharctól, amit a könnyű műfaj jelesei szoktak vívni egymással szakításuk vég-(víg-)játékát követően. Gyerek, kocsi, ház, üdülő, bár énekesnőnk esetében ezek nem játszanak semmiféle szerepet. Ő, ahogy fájdalma látleletéből kiolvashatjuk, egy illúzió vesztese. Huszonöt év napfénye úszott köd alá, s ennek hűvösétől persze, hogy rémüldözik a női lélek. Kapaszkodik hát a reménybe, s makacsul ismételgeti, hogy „válás után is férjét szereti”. Feleslegesen, hiszen Laci, a Kicska gyerek boldog párkapcsolatban él 21 éves barátnőjével, Bettivel”. S közel az ötvenhez, nagyon sok férfi hanyatló képességeinek a gyógyszerét az efféle váltásban véli megtalálni. Holott előtte jól tenné, ha megkérdezné háziorvosát vagy gyógyszerészét.

Nem vigaszként, de a magyar észjárás és a szórakoztatóipar remek tanácsokkal szolgál. Az egyik: kutyaharapást szőrivel! A másik: csak az első válás nehéz. Elizabeth Taylor, a mozi nagyasszonya nyolcszor mondta ki a boldogító igent. Igaz, Richard Burton neve kétszer is szerepelt a boldogságot megpecsételő okiraton, ám ennek ellenére is tudomásul vették: ami nem megy, nem szabad erőltetni. Akkor már jobb kiállítani az „elbocsátó, szép üzenetet” – vagy profánabb szókimondással a szakítási paksust: Te mégy jobbra, hűtlen babám, én meg megyek balra! Keresztes Ildikónak – mint honi nótáinkban járatos előadónak – tudnia kellene az ilyen esetekre visszaigazolt végszó iramát: Semmi, babám, semmi, így szokott az lenni, mindenféle hosszú szerelemnek vége szokott lenni. Hacsak nem Rómeó és Júlia a két főszereplő!

Boda István