Kenyerünkre van Vayunk

Vay Ádámra büszkék lehetnek a társak
Vay Ádámra büszkék lehetnek a társak - © Fotó: Magyar Jégkorong / Facebook
Már nem csak a II. Rákóczi Ferenc udvari főkapitánya nevét viselő nyíregyházi körútra, már nem csupán a kuruc szenátorról elkeresztelt baktalórántházi középiskolára, már nem kizárólag az előkelő Szabolcs vármegyei református birtokos nemesi család vajai születésű sarjára gondolunk Vay Ádám neve hallatán. Ladányi Tóth Lajos írása.

Hallatlanul parádés teljesítményt nyújtott a jégkorong-válogatott debreceni kapusaként a 3-0-ás vereséget hozó, finnek elleni mérkőzésen. Azért nem lett nagyobb bajunk, mert Vayunk bereteszelte a kapuját, és az 51 sistergő korongból csak 3 kötött ki a kapuvonala mögött. Ezúttal nem a DVTK Jegesmedvék vagy a MAC Budapest támadóit bosszantotta a Mol Ligában edződött 22 éves hálóőr, hanem például Mikko Koivu, Mikael Granlund, Atte Ohtamaa és Patrik Laine életerős löketeibe kellett beleállnia világbajnoki újoncként.

Négyből négy vereség a mérleg – de a krakkói menetelés révén legalább ott vagyunk az elitben! Csodájukra járnak a nem kevés áldozatot vállaló, a kapott góloknál is víg kedélyű magyar drukkereknek, akik eredménytől függetlenül közös Himnusz-énekléssel fejezik ki elismerésüket Rich Chernomaz szerethető válogatottjának.

Újból vesztettünk, de reménysugarat nyertünk Vay Ádámmal, aki példázza: nem mind arany, ami fénylik.

– Ladányi Tóth Lajos –








hirdetés