Keleti szél

A tartós, erős keleti szél nem sok jóval jár mifelénk. Az a legkevesebb, hogy vizet áraszt. Amennyiben tavaszi. T. Szűcs József jegyzete.

Viszont például rendszeresen elfújja a megyéből a képzett munkaerő tekintélyes hányadát. Meg azt a befektetési tőkét, amely az évtizedek óta kitartóan fújó ellenszélben sohasem vagy alig jut el idáig. Megáll valahol a Dunántúlon, a fővárosban, de mindenképpen viszonylag a közelében. A termelés észlelhető reményekkel járó bővítésére szolgáló zsozsó ugyanúgy nem itt kezd új életet, mint ahogyan reményeink főnixmadara. Amely ugyancsak rendre másutt, az említett térségeket szinte ujjá varázsolva éledezik. Tehát sajnos a folyamatok üzente, éppen az ellenkezője, annak, mint amit szeretnénk.Vagyis ez a régió, különösen néhány körzete jó ideig az ország szegényebb háza marad. Ahonnan a diplomásoknak nemcsak az ország más tájékaira érdemes távozniuk. Persze más tényezők is közrejátszanak abban, hogy a munkavállaló, ha vállalhat, s különösen ha választhat, hol keresi boldogulását. Mondjuk egy ideig még Angliába megy a többi magyar után. Jó pár diplomásnak, az orvosokat kivéve, még az oklevelét sem kell magával cipelnie. Hisz, kezdetben vagy akár jó ideig nagy valószínűséggel legfeljebb úgyis csak könnyű fizikai munkához jut. Amennyiben szerencséje van. Ha nincs, csak nehézhez. Ők aligha fogják kvalifikált, hazai egyetemen megszerzett jobbára jó színvonalú tudásukat odakinn továbbfejleszteni. S majdan itthon kamatoztatni a haza, esetünkben a keleti térség javára. Persze vannak, akik éppen az itthon megszerzett szakértelmüket tudják a nagyvilágban nem aprópénzre, hanem sokkal komolyabb summára, s nem utolsó sorban magasabb szintű tudásra váltani. Ők viszont egyhamar nem fognak puszta lokálpatriotizmusból, de még hazaszeretettől hajtva sem hazajönni.

Pedig csak kezdetben motiválja őket az anyagi oldal, egyáltalán a munkához jutás esélye. Aztán az tapasztalják, hogy a talán még nagyobb hajtás ellenére kezdik jobban érezni magukat a bőrükben odakinn, mint idehaza. Igaz, ez már túlmutat a keleti országrész lemaradásán. Már ami az anyagiakat és azok vonzatát jelenti. Amely körébe még csak véletlenül sem tartozik, hogy kisebbségi érzésünk legyen, csak azért mert kevesebb van a zsebünkben. Viszont felettébb kellemetlen. Amelyen egy esetleges óriás beruházás, s amely legalább egy-két ezer helyi és környékbeli polgárt, s további beszállítókat tudna foglalkoztatni, egyből érdemben változtatna. S máris szebb lenne a munkaerőnk fekvése.

Nagy kár, hogy külföldi nagyvállalkozók szemében nem sokat számít, hogy mi magyarok, itt keleten szintén szoktunk és merünk nagyokat álmodni. Őket éppen azok a szempontok érdeklik, amelyekről ezeken a hasábokon gyakorta olvashatnak.

Mindenesetre, ha az oktatásra, s általában az általános viselkedési, kulturális színvonal, a fogadóképes emberi, szakmai környezet szintjének emelésére költjük a pénzt a nagy álmok beteljesüléséig, akkor addig is, mi is otthonosabban, kellemesebben érezhetjük magunkat egymás között. Itt a keleti szél(b)en.

– T. Szűcs József –