KATTÁRS

Akt.:
KATTÁRS
© Fotó: Matey István
Ez a szokatlan betűszó három – lényege szerint összetartozó – tartalmat tömörít: egyszerre utal magára a katolikus egyházra, annak társadalmi szerepére, valamint közösségi szolgálatára. Keresztesné Várhelyi Ilona írása.

A Katolikus Társadalmi Napok országos rendezvény, amely évente más-más városban tárja szélesre az egyház kapuját, más-más közérdekű témát állítva a rendezvénysorozat középpontjába. Tavaly Miskolcon rendezték meg, most pedig a debreceni katolikus újjászületés 300. évfordulója miatt kerülhetett a „kálvinista Rómába”.

Az évfordulót a szabad királyi városi jogok törvénybe iktatásától számítjuk, hiszen ennek feltételeként 1715-ben alapította meg Csáky Imre váradi püspök Debrecen – reformáció utáni – első katolikus plébániáját. Mi sem jelzi jobban az elmúlt 300 év fejlődését, mint az, hogy ez a város, amely a középkor teljes katolikus intézményrendszerének romjain a magyar reformáció fellegvárát építette fel, s a magyar irodalom, kultúra és egyházi élet protestáns értékeinek gazdag tárházát hozta létre, mára ismét – katolikus közösségének dinamikus növekedése és aktivitása révén – visszakerült a világegyház térképére, immár katolikus püspökségként.

A „katolikus” szó eredeti jelentése: egyetemes. Az egyház egyetemességét egy fesztiválon aligha lehet bemutatni. Mégis, a debreceni KATTÁRS választott témája – a katolikus oktatás-nevelés kérdése – talán képes felvillantani, érzékeltetni valamit abból az egyetemességből, amellyel a katolicizmus szemléli és értelmezi az Isten–ember–természet–társadalom szövevényes kapcsolatrendszerét. Európa sajátos műveltségének gyökerei abból a katolikus oktatási-nevelési hagyományból táplálkoznak, amely a görög–római tudományt és művészetet az egyetemes kereszténység kincseivel ötvözte, s engedte, hogy ezt nemzeti sajátosságok tegyék színesebbé és otthonosabbá. A szerzetesi iskolák egykori nevelési-oktatási hagyományai akarva-akaratlanul tovább éltek a hitújítás reformjaiban is. Még a debreceni Református Kollégium is az évezredes bencés rend „Ora et labora” jelmondatára alapozta emberformáló iskolaprogramját. Éppen ez a terület, az oktatás-nevelés ügye képviseli az európai kereszténység életerejét.

A világnézeti semlegességre hivatkozó mai iskolarendszerek is mindinkább felismerik a katolikus iskolák klasszikus értékeit, próbálkoznak a nagy keresztény nevelők módszereinek alkalmazásával, de az emberi élet célját meghatározó hittartalmak nélkül ezek a formák nem működnek. Csakis a „fides et ratio”, a hit és az ész szerves egysége lehet eredményes a művelt, tevékeny, egészséges személyiség formálásában. A hit pedig lényege szerint Isten szeretetében gyökeredzik.

A társadalom minőségi fejlődését az oktatás-nevelés minősége alapozza meg. Ez a felelősségtudat vezeti az egyházi iskolák fenntartóit is. A múlt sebei és ideológiai zavarai még nem tűntek el, sőt, újabb és újabb szellemi áramlatok veszélyeztetik és késleltetik a gyógyulást. A mai KATTÁRS ezekkel is szembe mer nézni, és önkritikus együttgondolkodásra hív mindnyájunkat II. János Pál pápa gazdag értelmű hasonlatával: „a hit és az ész két szárny, melyekkel az emberi szellem fölemelkedik az igazság szemlélésére.”

(Szerzőnk nyugalmazott muzeológus, a katolikus emlékév koordinátora.)








hirdetés